Echo of Dalriada - A Walesi Bárdok 2: 500 máglya dalszöveg (lyrics)

Egymásra néz a sok vitéz
A vendég velsz urak orcáikon, mint félelem
Sápadt el a harag

Szó bennszakad, hang fennakad
Lehellet megszegik -
Ajtó megől fehér galamb, ősz bárd emelkedik

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap

"Fegyver csörög, haló hörög
A nap vértóba száll
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei, halomba, mint kereszt
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk
S belép egy ifju bárd

"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!"
S int a király s elérte még a máglyára menőt

De vakmerőn s hivatlanúl előáll harmadik
Kobzán a dal magára vall, ez íge hallatik:

"Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené
Nem él oly velszi bárd

"Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal
Melyet zeng velszi bárd"

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak
Ország-szerin, tova montgomeryben így esett
A híres lakoma -

S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani hogy: éljen Eduárd