Európa Kiadó - Ennek a szobának dalszöveg (lyrics)

A hajnali pályaudvaron senki se izgul
A következő vonat 5 óra 10-kor indul
Felszállok, jön a kalauz, kérek egy jegyet
Hová utazok kérdezi "A kaptárba megyek"

Mint egy félig-meddig idegen aki
Csak éppen erre jár
Kinézek az ablakon és levetkőzik a táj
Csupasz fák imbolyognak a lengedező szélben
Dohánybarna felhők a füstszínű égen

Leszállok és egy varázsló teával kínál
Bemutat egy-két trükköt de csodát nem csinál
Úgy tesz mintha valamit tenni tudna értem
Eddig hogy éltem túl kérdezi
"Azt jómagam sem értem"

Öt perccel később, ahogy
Egy sétányon átvágok
Odalép egy férfi aki már UFÓ-t is látott
Hosszan magyaráz valamit amiből
Csak annyit értek
Hogy ami itt körbevesz minket az
Maga kell legyen az élet



A hajadban rózsa, a szívedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Amit magamra vettem az nem másnak a bűne

A város egyik végén a szegénység nagy úr
Van akiből nem lesz ügyvéd hiába tanul
Itt nem, történik semmi csak néha feléled
A virtus, a házak omladoznak
Se kenyér se cirkusz

A zsebemben egy nyomtatvány amire
Három évet írtak és
Adnak majd egy nadrágot amibe
Nem fűzhetek szíjat
Anyám sírva mondta többé nem
Bízik már bennem
Pedig csak tettem egyszer valamit amit
Nem kellett volna tennem

Mindig jobb voltál hozzám mint az angyalok
De a börtönfalak azt suttogják
Itt egyedül vagyok
És valahol a távolban te vagy
Az egyetlen aki érti
Hogy én nem akartam mást
Csak méltósággal élni

A hajadban rózsa, a szívedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Én meg egy nyomasztó cellában ülve
Csak merengek és beszélek magamban
Ennek a szobának tíz fala van

Miért nem mozdul semmi, hol rejtőzik a hold
Miért nem lesz úgy soha
Többé ahogy régen volt
Mit keresek kifeszítve mások keresztjén
Elrontottam mindent vagy csak
Nem volt szerencsém

Szögesdrót kerítések és vasrácsos ablakok
De egy nap új
Játszma kezdődik és megint kérek egy lapot
Kinyílik majd az ajtó és kiengednek végre
Többé nem számít mit tettem
Mert megfizettem érte

Pezsgő lesz a hűtőben és rúzsfoltok a tükrön
A szoknyád felhúzódik majd mint
Színházban a függöny
Újra őrülten tetszel ahogy a díványon
Végigfekszel mert tele vagy élettel
Halállal és szex-szel

A hajadban rózsa, a szívedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Én meg egy nyomasztó cellában ülve
Csak merengek és beszélek magamban
Ennek a szobának tíz fala van

Azt a szíve mélyén minden ember tudja
Ahogy a dolgok összeállnak úgy
Szét is esnek újra
A sors néha bőkezű máskor meg mostoha
De bármit is dob az élet, nem adom fel soha