Éva Presszó - Éjszaka volt dalszöveg (lyrics)

Éjszaka volt sütött a hold az égen
Ámultak ők a banális mindenségen:
A férfi, a nő, az átölelő
Zsibbasztó, nagy sötétben ketten hanyatt
A sötét alatt, a bezáró, kinyíló térben

Éjszaka volt feküdtek egy út közepén
Túl a város, túl az emberi fény keretén:
Egy betonút, s a ráborult
Éjszaka felfele présel de szédült a pár
És szorult a zár: Befelé nyílott az éjjel

Sötét a végtelen, magába zár
Nem tudjuk, mi van, ha emel az ár
Belőlünk nyílik a hatalmas tér
Mégis olyan szűk, fullaszt az éj
Szédül, ha érzi az ember
Hogy nincsen vége a testtel
Hogy végtelen éj az ember

Félni kezdtek, hogy így jön a vég az éjben:
Nyitva-bezárva a banális mindenségben
Hogy ott a hold és ami volt
Semmi sem számít az éjben még kék az ég
Még élni szép és semmi sem számít az éjben

Sötét a végtelen, magába zár
Mindnyájan félünk, ha emel az ár
Nyílik a testünk, ha bezár az éj
És rájön az ember, hogy magától fél:
Hogy ő is az éjszaka része
Hiába hiszi, hogy vége
Ő is a végtelen része