Edda Művek - Munkásélet dalszöveg (lyrics)

Hatvannégy évesen maga elé mered
Balfülével hallgat a jobb sajnos süket
Megpróbál elképzelni és halkan motyog
A nevem Kovács István és vak vagyok

Voltam szegény paraszt voltam szegény munkás
Gyakran voltam éhes de csak mentem tovább
Sztálinvárosban már majdnem sikerült
De aztán a szerencse valahogy elkerült

Munkásélet így kétezer felé
Munkás élet nem így képzeltem én
Munkásélet már nem is lázadok
Hisz csak egy elfelejtett vak munkás vagyok

Nem lát már semmit kiszolgáltatott
Asszonya nélkül lehet már rég halott
A múltkorában sajnos rosszul léphetett
A combja eltört szegény, mit szenvedhetett

Gyanakvó arca ma nem lát borotvát
Nadrágja kék színű és barna a kabát
Őt nem zavarja az asszonya figyel
Inget vált rajta mindenre Ő ügyel

Mutatja reszketve hogy van kitüntetés
Van oklevél is és ez itt a végzés
Az áll benne kőkeményen
Hogy (még) nem elég beteg
Nem jár a (kor) kedvezmény meg is dögölhetek