Adagio - Árnyék dalszöveg (lyrics)

[Adagio - Árnyék dalszöveg lyrics]

Az árvaság vak rémület
Büntetés a felnőtt élet
A sorsomat most, hogy vonszoljam én-egymagam
Egy láthatatlan villanás
Nem vezet már kézen fogva
Az éj sötét és félelmes ölén
Most hogy nőljek fel én? A kérdés csak az

Az árnyékom, hogy lépjem át
A sorsom ellen mit tegyek
Hogy törjek szét egy glóriát
És felnőtt máris, hogy legyek?
Kérdezni, hogy kell?
Van aki sejti önmagát, és hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át

A szép üveggömb összetört
Nem véd többé gyermek álom
És száz cserép közt, sebzett szívvel állsz
Ha rád zuhant egy zord világ
Hogy bírnád el gyönge vállal?


És átkozóthatsz senki nem felel
De érzed menni kell! A kérdés csak az

Az árnyékot, hogy lépjem át, a múltol búcsút
Hogy vegyek? Hogy törjek szét egy glóriát
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember?
A földbe rántja önmagát, és
Hogy lesz szabad ha a saját árnyát
Sosem lépi át

Értelmezés a számára


Adja hozzá az értelmezést

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z #
Értelmez