Akkezdet Phiai - 5 terem dalszöveg (lyrics)
[Akkezdet Phiai - 5 terem dalszöveg lyrics]
A nyári űr ma díszdoboznyi bonbon
Rumos, diós, kering a sok planéta
Hegyekben áll a tejnugát a Holdon
Zsebembe szárad édes olvadéka
De holmi krémre, mondd babám, ki gondol
E gejl, cukorkagyári hordalékra
Te vagy, kiért ma fájva fáj a gyomrom
Savaktól ég, akár az égi szféra
Legyél csokimba málna-grannulátum
Leszek csigádba jó fahéj, igérem
S ha jő papírod oldalán a dátum
Mi majd bután kacagva, kéz a kézben
Akár egy-egy falatka, föl le járunk
A zord idő metál-protézisében
Aki minden nap megújítja a teremtés művét
Így zengeti meg a szürkét - a
Nagy bűvész az élet-hű lét
Engedi, hogy minket a hangok majd elpakolnak
Nem gondolja magát a szónál nagyobbnak
Nem lesz se mondat, se Nagykönyv
Csak pár hang, pergő-lábdobra belsőt rászórva
Csenget egyet-kettőt álmomba
Zen-élő legenda az erdő szélén ősz lévén:
A leveleink párokba
Mi meg szó nélkül a sok felhőt
Számolva megyünk első számokra -
Remélem felnőttem (a) számodra
Ahogy zakatol a látomásom, úgy váltom
Alatta láma-szinten máson töröm magam
Túl lágy az ásatásom asitok rátok barátom
A vakításotok nem kel (l) -me' nem bársony
Se bordó, se bardo se toldó, se tartó
Én meg tarsolyba kaptam a társam
A másom varázsát tartom alássan
Mert a magány bárhány
Színes öltővel sakkozhat
Marad minden évszak matt
Nem használnak menekvő fényes szavak-
Kattés rádéjszakadt
Szikla pereméről szívdobbantva
Magasan szállva húznak
Mély, alattam a sötétség szája tátva
Szívem motorjának belső robbanása
Billentyűim dobolnának
Nem gondolhatok másra:
Hullámaim csókolják az eget
Szárnycsapással, napom ráadása
Forró napom szép áldása
Minden felhő szemében a lelkem két szép mása
Ébrenlét, elem, levegő, lebegek lelked látva
Rumos, diós, kering a sok planéta
Hegyekben áll a tejnugát a Holdon
Zsebembe szárad édes olvadéka
De holmi krémre, mondd babám, ki gondol
E gejl, cukorkagyári hordalékra
Te vagy, kiért ma fájva fáj a gyomrom
Savaktól ég, akár az égi szféra
Legyél csokimba málna-grannulátum
Leszek csigádba jó fahéj, igérem
S ha jő papírod oldalán a dátum
Mi majd bután kacagva, kéz a kézben
Akár egy-egy falatka, föl le járunk
A zord idő metál-protézisében
Aki minden nap megújítja a teremtés művét
Így zengeti meg a szürkét - a
Nagy bűvész az élet-hű lét
Engedi, hogy minket a hangok majd elpakolnak
Nem gondolja magát a szónál nagyobbnak
Nem lesz se mondat, se Nagykönyv
Csak pár hang, pergő-lábdobra belsőt rászórva
Csenget egyet-kettőt álmomba
Zen-élő legenda az erdő szélén ősz lévén:
A leveleink párokba
Mi meg szó nélkül a sok felhőt
Számolva megyünk első számokra -
Remélem felnőttem (a) számodra
Ahogy zakatol a látomásom, úgy váltom
Alatta láma-szinten máson töröm magam
Túl lágy az ásatásom asitok rátok barátom
A vakításotok nem kel (l) -me' nem bársony
Se bordó, se bardo se toldó, se tartó
Én meg tarsolyba kaptam a társam
A másom varázsát tartom alássan
Mert a magány bárhány
Színes öltővel sakkozhat
Marad minden évszak matt
Nem használnak menekvő fényes szavak-
Kattés rádéjszakadt
Szikla pereméről szívdobbantva
Magasan szállva húznak
Mély, alattam a sötétség szája tátva
Szívem motorjának belső robbanása
Billentyűim dobolnának
Nem gondolhatok másra:
Hullámaim csókolják az eget
Szárnycsapással, napom ráadása
Forró napom szép áldása
Minden felhő szemében a lelkem két szép mása
Ébrenlét, elem, levegő, lebegek lelked látva