Alma együttes - Marhalevél dalszöveg (lyrics)
[Alma együttes - Marhalevél dalszöveg lyrics]
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába
Minden vad bikának legvadabbikába
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
Nagyjából eképpen: -Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön
Mégis tollat ragadott csülköm
Hogy amit a marhanyelv elbőgni restell
Így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét
Tudja, hogy nem minden a napi tejtermék
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet
Gondolatom egyre Ön körül őgyeleg
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt
Elpirultam, elsápadtam
Vágy reszketett felsálamban
S úgy éreztem, hogy kéj oson
Keresztül a rostélyoson
Muú, hogy forrt a vér szívembe
Hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap
Megrázza majd egész pörköltnekvalómat
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve
Vad féltés öl a szívemig férkőzve
És átjárja ó mind a kín
Velőscsontom, mócsingjaim
Már bánom e merész vágyat
Hisz Ön büszke tenyészállat, csupa gőg
Mely után az egész tehéncsorda bőg
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok
Nem fog látni levert búsnak
Mert beállok leveshúsnak
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi
Ezt a levelet
S megszánja az Önért égő tehenet
Válaszoljon hamar rája üdvözli Önt a marhája
Ím a levél ráírva a kelte
Az úton a posta előtt le is pecsételte
De a postáskisasszony nem vette fel
Minden vad bikának legvadabbikába
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
Nagyjából eképpen: -Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön
Mégis tollat ragadott csülköm
Hogy amit a marhanyelv elbőgni restell
Így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét
Tudja, hogy nem minden a napi tejtermék
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet
Gondolatom egyre Ön körül őgyeleg
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt
Elpirultam, elsápadtam
Vágy reszketett felsálamban
S úgy éreztem, hogy kéj oson
Keresztül a rostélyoson
Muú, hogy forrt a vér szívembe
Hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap
Megrázza majd egész pörköltnekvalómat
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve
Vad féltés öl a szívemig férkőzve
És átjárja ó mind a kín
Velőscsontom, mócsingjaim
Már bánom e merész vágyat
Hisz Ön büszke tenyészállat, csupa gőg
Mely után az egész tehéncsorda bőg
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok
Nem fog látni levert búsnak
Mert beállok leveshúsnak
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi
Ezt a levelet
S megszánja az Önért égő tehenet
Válaszoljon hamar rája üdvözli Önt a marhája
Ím a levél ráírva a kelte
Az úton a posta előtt le is pecsételte
De a postáskisasszony nem vette fel