Alvin és a mókusok - Az élet egy csoda dalszöveg (lyrics)
[Alvin és a mókusok - Az élet egy csoda dalszöveg lyrics]
Az élet egy csoda, de hogy jutunk oda?
Nincs járható út elnyel a mélység
De valami van, ami visszahúz
Még hallom a hangod, érzem az ajkad
Az illatot, ami tegnap volt rajtad
És rajtam az ideg, de nem tudom mi ez
Csak rohannék, de nem tudom kihez
Egy csendes kis részen a Tiszánál
Fognál egy követ és kiszállnál
Már eltelt vagy száz év
És még mindíg itt tartunk, csontokat dobnak
És csak tartjuk a markunk
A büszkeség dagad, a zászló feszül
Hullik a magyar, a nő keveset szül
Az eszme, elveszve
És ő úgy tesz, mintha keresne
Egy álmot, s már bánod
Hogy életben maradt
Mikor a legutóbb szaladt
Te fogtad a vállát
Csak elfelejette a hálát
Miután vakon tapogatva hasraesett
És kirúgta Isten lábát eltörte az állát
És még ő húzta a száját majd megtisztulva
Tovább haladt
És még csak meg sem hagyta a számát
Nézd ez az én harcom
És csak nekem ég az arcom a remény bennem
Csak addig él, ameddig én életben tartom
Még bírja a testem, nem kell pánikba esnem
Vannak még csodák, csak mondd
Hogy merre keressem
Valaki néz a felhők mögül, és lógatja lábát
Megunta hogy mindig segít
És most befogja pofáját
Ha kúszunk a sárban, hát együtt tegyük
Ha megölsz egy állatot, együtt együk
Szivem azt hiszem
Ha a gondjaid rám rakod, azt is viszem
Csak szeress, és soha ne félj!
Mert ha nem bízol bennem, semmit nem ér
Az egész! Tudod ennyi és kész!
Nincs járható út elnyel a mélység
De valami van, ami visszahúz
Még hallom a hangod, érzem az ajkad
Az illatot, ami tegnap volt rajtad
És rajtam az ideg, de nem tudom mi ez
Csak rohannék, de nem tudom kihez
Egy csendes kis részen a Tiszánál
Fognál egy követ és kiszállnál
Már eltelt vagy száz év
És még mindíg itt tartunk, csontokat dobnak
És csak tartjuk a markunk
A büszkeség dagad, a zászló feszül
Hullik a magyar, a nő keveset szül
Az eszme, elveszve
És ő úgy tesz, mintha keresne
Egy álmot, s már bánod
Hogy életben maradt
Mikor a legutóbb szaladt
Te fogtad a vállát
Csak elfelejette a hálát
Miután vakon tapogatva hasraesett
És kirúgta Isten lábát eltörte az állát
És még ő húzta a száját majd megtisztulva
Tovább haladt
És még csak meg sem hagyta a számát
Nézd ez az én harcom
És csak nekem ég az arcom a remény bennem
Csak addig él, ameddig én életben tartom
Még bírja a testem, nem kell pánikba esnem
Vannak még csodák, csak mondd
Hogy merre keressem
Valaki néz a felhők mögül, és lógatja lábát
Megunta hogy mindig segít
És most befogja pofáját
Ha kúszunk a sárban, hát együtt tegyük
Ha megölsz egy állatot, együtt együk
Szivem azt hiszem
Ha a gondjaid rám rakod, azt is viszem
Csak szeress, és soha ne félj!
Mert ha nem bízol bennem, semmit nem ér
Az egész! Tudod ennyi és kész!