Animal Cannibals - 1-0-1 digitális dalszöveg (lyrics)
[Animal Cannibals - 1-0-1 digitális dalszöveg lyrics]
1) Gyerekkoromban, a játékboltokban
Nagyot ámultam
Amikor a polcon fakocka helyett valami
Olyant találtam, amiről még csak álmodni sem
Mertem volna addig
Motoros LEGo-t, és távirányítható harckocsit
Meg szobatelefont, és autópályát trafóval
De ez mind-mind nem ért fel azzal
A sztereó magnóval
Amit apukám karácsonykor a fa alá rejtett el
Majd egy évre rá jól
Megleptek egy walkman-nel
Lett kvarcjátékom, és kvarcórám is hét zenés
Én komolyan azt hittem, hogy itt megáll majd
A fejlődés
De pár hónapra rá megjelent még két új gép
A videomagnó és Commodore 6
A digitális-kor nálam itt kezdődött el
Jó barátom lett hamar a kettes számrendszer
Azóta kiszorult minden, ami analóg
És mechanikus szerkezet
És két számjegy dominál az életben:
A nulla meg az egy
10110100110010100100011010110100110010100100011
2) Négy-negyedben kezdem el, nem stimmel
Nem rímel visszapattan, mint a mandiner
Csak így fér el
A betű, a szó, a szótag, a mondat
Sor a sorra
Összefonva, egymásba karolva, új a forma
A jelen kor szüleménye, leleménye
Itt a fénybe� régimódiak, gyerünk fedezékbe
Sablonok félre!
Nem felfordulás, csak szükséges újítás
Szöveghajlítás, nyelvcsavarás
Csupa új szokás
Ritmuscibálás, modernizálás, kiállás
Első hallásra furcsa a fejlődés útja
Mondhatni ultra, hibaszázalék nulla
Először durva
Aztán én is ráállok az útra, számsorok újra
Mintha húzna, beszippant egyből
Változik-alakul test a testből
Mocorog-szivárog lentről-fentről
Hátulról-szemből, mindenhol ott van gyorsan
Koccan, roppan, a bomba robban nyomban
Asszem most gond van!
3) 1-0-1 digitális, ideális
Ha van fázis nincs rivális
Globális terjedés máris máris? Ez brutális!
Ma még aktuális, nem speciális
Fenomenális, racionális, van tovább is�
A technika adott, nem harapok
És nem mondok nagyot
Csak haladok, hozzáteszek én is egy darabot
Egy kéznyomot, mozgásban vagyok
Mindenkit hátrahagyok, vágtatok
Ironikus, mert a módszer egyszerűen logikus
Csatlakozik fizikus, kémikus, matematikus
Eredmény: technikai tus!
Mégsem nevezném gondnak, könnyebb, ha tolnak
Helyettem dolgoznak, éreznek, gondolkoznak
Zavarba hoznak
Az emberek úgy hívják digitális korszak
4) Mintha mindig így lett volna
Minden zajlik
Teljes nyugalomban nézem, ahogy működik
Nem küszködik
Nem erőlködik, csak erősödik, okosodik
Növekedik
Az életem eközben lassan eltelik pedig
Szeretném tudni mi lesz a vége miért ne?
Eljön az emberiség veresége? Ellensége
Letaszít a mélybe, lesz-e ránk szüksége?
Meg van-e erre a képessége?
Mindennek vége? Mindennek vége!
Vagy éppen ellenkezőleg, nem néz levegőnek
Az embert meghagyja elsőnek
Békét hoz férfinak és nőnek
Tökéletes logika, technika, nincs benne hiba
Elektromos mocorgás és hozzá matematika
Nagyot ámultam
Amikor a polcon fakocka helyett valami
Olyant találtam, amiről még csak álmodni sem
Mertem volna addig
Motoros LEGo-t, és távirányítható harckocsit
Meg szobatelefont, és autópályát trafóval
De ez mind-mind nem ért fel azzal
A sztereó magnóval
Amit apukám karácsonykor a fa alá rejtett el
Majd egy évre rá jól
Megleptek egy walkman-nel
Lett kvarcjátékom, és kvarcórám is hét zenés
Én komolyan azt hittem, hogy itt megáll majd
A fejlődés
De pár hónapra rá megjelent még két új gép
A videomagnó és Commodore 6
A digitális-kor nálam itt kezdődött el
Jó barátom lett hamar a kettes számrendszer
Azóta kiszorult minden, ami analóg
És mechanikus szerkezet
És két számjegy dominál az életben:
A nulla meg az egy
10110100110010100100011010110100110010100100011
2) Négy-negyedben kezdem el, nem stimmel
Nem rímel visszapattan, mint a mandiner
Csak így fér el
A betű, a szó, a szótag, a mondat
Sor a sorra
Összefonva, egymásba karolva, új a forma
A jelen kor szüleménye, leleménye
Itt a fénybe� régimódiak, gyerünk fedezékbe
Sablonok félre!
Nem felfordulás, csak szükséges újítás
Szöveghajlítás, nyelvcsavarás
Csupa új szokás
Ritmuscibálás, modernizálás, kiállás
Első hallásra furcsa a fejlődés útja
Mondhatni ultra, hibaszázalék nulla
Először durva
Aztán én is ráállok az útra, számsorok újra
Mintha húzna, beszippant egyből
Változik-alakul test a testből
Mocorog-szivárog lentről-fentről
Hátulról-szemből, mindenhol ott van gyorsan
Koccan, roppan, a bomba robban nyomban
Asszem most gond van!
3) 1-0-1 digitális, ideális
Ha van fázis nincs rivális
Globális terjedés máris máris? Ez brutális!
Ma még aktuális, nem speciális
Fenomenális, racionális, van tovább is�
A technika adott, nem harapok
És nem mondok nagyot
Csak haladok, hozzáteszek én is egy darabot
Egy kéznyomot, mozgásban vagyok
Mindenkit hátrahagyok, vágtatok
Ironikus, mert a módszer egyszerűen logikus
Csatlakozik fizikus, kémikus, matematikus
Eredmény: technikai tus!
Mégsem nevezném gondnak, könnyebb, ha tolnak
Helyettem dolgoznak, éreznek, gondolkoznak
Zavarba hoznak
Az emberek úgy hívják digitális korszak
4) Mintha mindig így lett volna
Minden zajlik
Teljes nyugalomban nézem, ahogy működik
Nem küszködik
Nem erőlködik, csak erősödik, okosodik
Növekedik
Az életem eközben lassan eltelik pedig
Szeretném tudni mi lesz a vége miért ne?
Eljön az emberiség veresége? Ellensége
Letaszít a mélybe, lesz-e ránk szüksége?
Meg van-e erre a képessége?
Mindennek vége? Mindennek vége!
Vagy éppen ellenkezőleg, nem néz levegőnek
Az embert meghagyja elsőnek
Békét hoz férfinak és nőnek
Tökéletes logika, technika, nincs benne hiba
Elektromos mocorgás és hozzá matematika