Animal Cannibals - Remélem dalszöveg (lyrics)
[Animal Cannibals - Remélem dalszöveg lyrics]
1)
Most nem vagyok magam, nem vagyok magamnál
Az agyam zsibbad, éppen, hogy vegetál
Csak nézek ki bután a fejemből
Ez a nyomasztó érzés meggyötör
Hiába kék az ég, hiába süt rám a nap
Hiába látok mosolygó arcokat
Hiába énekelnek most nekem a madarak
Azt hiszem ma megmaradok magam alatt
Üres a fejem, a lelkem árva
Egy nehéz súly húz vissza a magányba
És hatalmába kerít engem a bánat
Teljesen felemészt az önsajnálat
Nincs tervem, nincs célom, nincs jövőképem
Egyre kevésbé izgat a létem
Még magamnál vagyok, kínoz a tudat
És fogva tart a világvége hangulat
: Remélem, más lesz mikor felkelek holnap
Bár fejemben a gondolatok még zakatolnak
Nem áll meg az idő, megint elmúlt egy nap
Ma még ma van, de holnap már tegnap
Remélem, más lesz mikor felkelek holnap
Bár fejemben a gondolatok még zakatolnak
Nem áll meg az idő, megint elmúlt egy nap
Ma még ma van, de holnap már tegnap
2) néha napján a magány
Különös hangulatban talál
De csak a felszín ilyen sivár
Belül még van szivárvány
Van az a pár röpke óra
És már nem beszélünk róla
A depresszió elszáll, a lélek megrontója
Távol áll már, másra száll tán
És holnap arra emlékszem, hogy tegnap kábán
Itt feküdtem árván
És befelé nézve csak rosszat láttam
A pozitív látásmódra hiába fókuszáltam
Csak rontott a helyzeten
És visszafelé sült el
Tudatalatti vihar söpört mindent el
Most is ez van itt bennem
A pusztulás a testben
De remélem, hogy nem lesz már, ha felkeltem
Most nem vagyok magam, nem vagyok magamnál
Az agyam zsibbad, éppen, hogy vegetál
Csak nézek ki bután a fejemből
Ez a nyomasztó érzés meggyötör
Hiába kék az ég, hiába süt rám a nap
Hiába látok mosolygó arcokat
Hiába énekelnek most nekem a madarak
Azt hiszem ma megmaradok magam alatt
Üres a fejem, a lelkem árva
Egy nehéz súly húz vissza a magányba
És hatalmába kerít engem a bánat
Teljesen felemészt az önsajnálat
Nincs tervem, nincs célom, nincs jövőképem
Egyre kevésbé izgat a létem
Még magamnál vagyok, kínoz a tudat
És fogva tart a világvége hangulat
: Remélem, más lesz mikor felkelek holnap
Bár fejemben a gondolatok még zakatolnak
Nem áll meg az idő, megint elmúlt egy nap
Ma még ma van, de holnap már tegnap
Remélem, más lesz mikor felkelek holnap
Bár fejemben a gondolatok még zakatolnak
Nem áll meg az idő, megint elmúlt egy nap
Ma még ma van, de holnap már tegnap
2) néha napján a magány
Különös hangulatban talál
De csak a felszín ilyen sivár
Belül még van szivárvány
Van az a pár röpke óra
És már nem beszélünk róla
A depresszió elszáll, a lélek megrontója
Távol áll már, másra száll tán
És holnap arra emlékszem, hogy tegnap kábán
Itt feküdtem árván
És befelé nézve csak rosszat láttam
A pozitív látásmódra hiába fókuszáltam
Csak rontott a helyzeten
És visszafelé sült el
Tudatalatti vihar söpört mindent el
Most is ez van itt bennem
A pusztulás a testben
De remélem, hogy nem lesz már, ha felkeltem