Arcana - Furcsa tájakon dalszöveg (lyrics)

A végtelen éjben rám tör a magány, pedig
Régóta egyedül élek
Csak kívülről látsz, és erősnek látszom, a
Sötétben én is félek
Egy halvány gyertya sápadt fénye táncol a
Félhomályban
Bekötött szemmel is látom az arcod
Az ezüstös holdsugárban

Refrén:
Furcsa tájakon, furcsa tájakon fúj a szél
Idegen ágyakon minden csak Rólad beszél

A ködben úszó emlékeim közt
Nem sok szépet látok
Ezernyi bűnös gondolat után fejemre
Száll az átok ki dönti el
Hogy melyik irányba induljak az úton?
Szemed tüzében izzó parázs
Kezem hiába nyújtom!

Refrén

Ugyanaz a tél, ugyanaz a nyár
Ugyanaz a hajnal nap nap után!
Ugyanaz a tél, ugyanaz a nyár
Ugyanaz a hajnal nap nap után!

Tudom, hogy gyűlölsz, ismerlek rég
A tükörben magamat látom
Üvöltve fordul ellenem a kép
És elillan minden álmom!
Neked is jobb lesz nélkülem majd, ne gyere
Hiába kérem! Lehet, hogy végül kést ránt a
Magány és elfolyik minden vérem!

Minden vérem minden vérem!

Refrén