Az Operaház fantomja (Musical) - Diadalmas Don Juan dalszöveg (lyrics)
[Az Operaház fantomja Musical - Diadalmas Don Juan dalszöveg lyrics]
Túl késő, hogy vissza lépj
A játszma eldőlt
És régen távol jár a józanság
Túl késő, hogy visszatérj
Megszűnik minden, mi fontos volt
S helyébe lép a vágy!
Vérünk vad száguldásba kezd
És minden perc mámort ígér
Eltölt egy forró, édes érzés
Túl késő, hogy visszanézz, hiába minden
A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt!
Hogy visszafordulj, túl késő!
Itt volnánk hát! A szavak ideje most lejárt
Többet mond minden szónál
Ha rámnézel némán, némán
Eljött végre az a perc, mire szívünk várt
Mit a képzelet sejteni engedett
Egymásba olvadó két forró test
Hát most itt vagyok veled
És nincs vissza út!
Ez már döntés kész döntés
Túl a végső fordulón, a szégyen elszáll
És pusztító vad szenvedély tör ránk!
Túl azon, mi rossz, s mi jó
Csak az a kérdés, hogy meddig tart míg
Fellobban a láng? Hol harsan fel a hívó jel?
Mikor lesz teljessé a tűz
Mely egymás karjaiba űz majd?
Túl késő, hogy visszanézz átkelsz a hídon
S az lángol már! A mélység szédítő!
Hogy vissza fordulj, túl késő!
Zene (tánc)
Válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Kérlek, ments meg, úgy fáj a magány!
Szólíts kedvesednek most, és mindig!
Ezután már mindig légy enyém!
Christine, csak ennyit kérek
A játszma eldőlt
És régen távol jár a józanság
Túl késő, hogy visszatérj
Megszűnik minden, mi fontos volt
S helyébe lép a vágy!
Vérünk vad száguldásba kezd
És minden perc mámort ígér
Eltölt egy forró, édes érzés
Túl késő, hogy visszanézz, hiába minden
A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt!
Hogy visszafordulj, túl késő!
Itt volnánk hát! A szavak ideje most lejárt
Többet mond minden szónál
Ha rámnézel némán, némán
Eljött végre az a perc, mire szívünk várt
Mit a képzelet sejteni engedett
Egymásba olvadó két forró test
Hát most itt vagyok veled
És nincs vissza út!
Ez már döntés kész döntés
Túl a végső fordulón, a szégyen elszáll
És pusztító vad szenvedély tör ránk!
Túl azon, mi rossz, s mi jó
Csak az a kérdés, hogy meddig tart míg
Fellobban a láng? Hol harsan fel a hívó jel?
Mikor lesz teljessé a tűz
Mely egymás karjaiba űz majd?
Túl késő, hogy visszanézz átkelsz a hídon
S az lángol már! A mélység szédítő!
Hogy vissza fordulj, túl késő!
Zene (tánc)
Válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Kérlek, ments meg, úgy fáj a magány!
Szólíts kedvesednek most, és mindig!
Ezután már mindig légy enyém!
Christine, csak ennyit kérek