Bada Dada - Adria! Add reá! dalszöveg (lyrics)

Az ördögbe is drágám –
Visszhangzott zimmer frei szobám
Kedves tág területem, testi
Testületi tetovált őrületem
Pedáns púlai puliként lihegtem a
Verőfényes reggelek napfelkeltét
Telelihegett
Luftbalonként libegtettem pályájának
Cikluskezdési állapotába
Az izzó napkorongot
Gásztájbárteri luszterom koronacsontját
Kutyaként kurvultam önként
Örökös csontként nyalogatva sós kezeimet
És sós lábaimat
Mediterrán mély merengéseim mérges
Reggelein lestem
A tengert, nyugodtan meghódított
Magamhoz hódolt hosszú
Korcsolyapályámat a tengerem
Tiszta területem, vaduló vadászösztönöm
Múlni nem szűnő arasznyi akarata


Csodás lubickolás pakolás
Papolni is szoktam komolyan a tengernek
A sirályok, rég ismert privát partnereim
Csapódtak be hatalmas balkonomon
Mint a tengeren
Először a légben, utána bizonytalan
Csatornahálózatomon, később teraszomon
Majd legvégül síkos ablakomon
Párafelhőink ilyenkor köptek vastag
Kockát vasrácsot követelő
Sötét szemüvegeinkre sirály sikítás akarás
Szemfényvesztés nélküli hígtalan
Meghívás hamisítás
A sirályok sorban masíroztak
Szobasarkaim mitológiai kukoricásaira
A tengerim szétszórt
Ládahamisítványom morgására
Csöndesen csöpögtették narancspamacs
Szakálluk zúzmarafellegét
Nyoszolyám érintetlen csücsöktükrére
Fehérneműim fekete lelkére
Szótlan megértés eltérítés
Kacajfarsangötleteink semmi
Rosszat nem sejtettek énbennem
Sem területemen ültünk zimmer frei szobám
Magánybútor tolakodásában, ásítozva
Minden másnapos tárgyam
Tárgytalan katlanszobám
Koravén gőzállapotában pompázó
Zimmer frei szobám
Szalagszépségében szellőztettem
A szerszámomat a minap
Nem is vártam a váratlan
Barátaimat, a sirályokat, kik
Évezrednyi redőnyeim pedagógusaiként
Csitították csillapodni
Nem szűnő tüneményeimet először
Is a jégmelegségben nyilvánult meg
Nyilvánvaló nyers rakétaröptük
Majd a párkányon eleinte jók voltak
De ezután komolytalankodtak káromkodtak
MINDEN ok nélkül minden kedvenc
Tárgyamat elmozdítottak leendő
Állásfoglalásaikról
Minden létező szobalétet garázdaként kezeltek
Én valósággal felbaszódtam a
Szokatlanul undorító
Modoruktól, és úgy határoztam
Hogy jócskán megszopatom a faszommal ezeket
A randa hamis barátokat
Bátor bárdom belétek mártom – mondom
Kövér kuracom kolbászkomolyságát
Kondítottam kaján
Protéziseik párduci párhuzamába
Barbár bűnösként basztam málészájú mosolyuk
Mosógépcentrifugáját cifrán cincogó
Cimbalomcimpámmal
Merész morbidságú marhanagy marslakómat
Mártogattam a májukig
Jégkorszaki jérceként jebáztam
Jércikéim jajgatását
Reumáztattam Robinhúdommal ridegen
Rikácsoló rücskük réveteg beteg rébuszát
Bukszáját
Jelentős teknős-nyúlványomat nyomtam rívó
Retikülük szájpadláspincéjébe
Rothadt sánta szájmalom-gerincvelő
Nyelőcsövükbe kényeztettem kurtának
Nemigen becézhető hős hurkámat
Tömör télapómat tukmáltam
Tágranyílt csörömpölő csőrükbe és orrluk
Bőrükbe bánatos büntetésként szemlélve
Szemöldököm szemszögéből
Szilajul kígyózó szíjaligátoromat
Gyugtam gyanúsan
Gyér nyelőcsőgyárpalotájuk portásfülkéjébe
Kietlen kemencéjébe
Szamárbőgető faszom lett a
Sirálybőgető bosszúálló
Mivel a torkukba nyomtam az
Egész türelmetlen tartalmát
Hámozatlan hosszikás banánomat bajtársi
Bájjal baszarintottam
Bele szájlukaknamezejükbe, pont oda
Ahol valahol valamikor szép
Füttyszó hagyta el
Az üreget úgy nyolc óra körül
Kedélyes kövér kukacomat birkóztam bele
Csöpögő csapként csontos
Cseppkőbarlangnyi szájnyílásszénakazluka égő
Gyufaszálként
A benzineshordóraktárba rázkódtak
Miniatűrának nem mondható mamuti
Motollámat szélmalomharcként
Motázom meghalt szájpadlásmócsingotok
Magas szférájába bőszen bájos bárdomat
Fészkeltem nyálkamirígytónusú
Szájpadlásuk különböző létrafokozataira
Garádics lukuk különböző fokaira
Gigászi gejzírként göciztem gurgulázó
Garatukba gonoszul
Tengeremet göciztem beléjük
És kissé fáradtan leheveredtem melléjük