Balaton - A Nap az apa dalszöveg (lyrics)
[Balaton - A Nap az apa dalszöveg lyrics]
Ha hatalmadat érezvén egy körmöt levágatsz
És akaratán kívül egy szőke
Nőt a táncba hívsz
De egy másik napon egy mikrobuszból intő
Hivatalnok látása miatt beteg szíved
Majdnem a sírba visz
De a hatalmat gúnyolod és senki nincs
Aki erősebbnek látszana nálad
Minden mondatra emlékszel
És minden mondatod telitalálat
Óriás szívedet derűs mosollyal
A világra büszkén megnyitod
Jókor reggel a szemedet is
Keveset alszik negyven fele az ember
Rekeszes táskádat degeszre tömve
Rohansz egy átkozott hivatalba
Nagy tudásoddal és a régi tekintélyeddel
Mert az idő halad, gyorsan szaladsz
Felelősséged biztos tudatában
De egy másik napon rettegve gondolsz
Mindarra, ami van és rettegve
Ülsz otthon a szobádban
Mert az idő halad, otthon maradsz
Vagy sört öntesz a pezsgőbe
Egy éjjeli kocsmában
Lüktető agyadat görccsel
Haraggal és indulattal rövidre zárva
Ha harc, hadd legyen harc, megduplázod az
Összes tétet
És tévedhetetlenül bizonyos vagy abban
Hogy elvesztetted az egészet
Derűre ború, borúra háború
Most elküldték Kantot a fenébe
Így kezdődött el a világ vége
Szétszaladt bárányok között tüzet okádva
Halkan emelkedik a szekér
Illés még éppen odaér
Jákob egy hatalmas létrával
Szintén arra szalad
Vigyáz, nehogy lemaradjanak
De hiába lángol, mégsem ég el a fenyér
Nagy csendben vár és hallgat a szél
A mozdulatlan tájban minden áll
Csak a kastély inog, miközben felrepül
A lemaradt szentek helyett Te ülsz benn
Egyedül nyilam kilövöm, repülök át mind
A száz szobán
A százegyediken kendőt hímzel a szófán
Élnek a kövek mert bennük is erő szalad
Gyémánt hegyen ég el a fény
A kövek szikráznak és te látod
Autók ajtaját tépi le a szél
Tér és idő találkozása
Szellem és anyag elegye - ez vagyok
Minden szétdől és közben ropog
Ahol én járok, áram ívek
Egyhelyben állok és minden forog
Nyomomban vannak a detektorok
A Nap az apa, a Nap az én, ez érzéki látomás
Ott áll egyedül Ezékiel
Milyen hosszú villanás
Nagy mágus, átlépted a határt
Sasként csaptam le rád
Ez lesz az a nap, ha ez az az év
A legutolsó állomás
Hagyd el a vizet, hajód repül
Tejfehér köd száll le rád
Átváltozol és átváltozott a táj
Megváltozott örökre már
A macska elkapott egy madarat és a bokorba
Szaladt vele, egy másik madár csivitelt a fán
A hídra
(nekem háttal) egy hangos autó fordult
Éppen és a Hold majdnem a szemembe tűzött
Volna, de lámpák alá értem én
Talán ekkor tért belém vissza ismét a remény
És akaratán kívül egy szőke
Nőt a táncba hívsz
De egy másik napon egy mikrobuszból intő
Hivatalnok látása miatt beteg szíved
Majdnem a sírba visz
De a hatalmat gúnyolod és senki nincs
Aki erősebbnek látszana nálad
Minden mondatra emlékszel
És minden mondatod telitalálat
Óriás szívedet derűs mosollyal
A világra büszkén megnyitod
Jókor reggel a szemedet is
Keveset alszik negyven fele az ember
Rekeszes táskádat degeszre tömve
Rohansz egy átkozott hivatalba
Nagy tudásoddal és a régi tekintélyeddel
Mert az idő halad, gyorsan szaladsz
Felelősséged biztos tudatában
De egy másik napon rettegve gondolsz
Mindarra, ami van és rettegve
Ülsz otthon a szobádban
Mert az idő halad, otthon maradsz
Vagy sört öntesz a pezsgőbe
Egy éjjeli kocsmában
Lüktető agyadat görccsel
Haraggal és indulattal rövidre zárva
Ha harc, hadd legyen harc, megduplázod az
Összes tétet
És tévedhetetlenül bizonyos vagy abban
Hogy elvesztetted az egészet
Derűre ború, borúra háború
Most elküldték Kantot a fenébe
Így kezdődött el a világ vége
Szétszaladt bárányok között tüzet okádva
Halkan emelkedik a szekér
Illés még éppen odaér
Jákob egy hatalmas létrával
Szintén arra szalad
Vigyáz, nehogy lemaradjanak
De hiába lángol, mégsem ég el a fenyér
Nagy csendben vár és hallgat a szél
A mozdulatlan tájban minden áll
Csak a kastély inog, miközben felrepül
A lemaradt szentek helyett Te ülsz benn
Egyedül nyilam kilövöm, repülök át mind
A száz szobán
A százegyediken kendőt hímzel a szófán
Élnek a kövek mert bennük is erő szalad
Gyémánt hegyen ég el a fény
A kövek szikráznak és te látod
Autók ajtaját tépi le a szél
Tér és idő találkozása
Szellem és anyag elegye - ez vagyok
Minden szétdől és közben ropog
Ahol én járok, áram ívek
Egyhelyben állok és minden forog
Nyomomban vannak a detektorok
A Nap az apa, a Nap az én, ez érzéki látomás
Ott áll egyedül Ezékiel
Milyen hosszú villanás
Nagy mágus, átlépted a határt
Sasként csaptam le rád
Ez lesz az a nap, ha ez az az év
A legutolsó állomás
Hagyd el a vizet, hajód repül
Tejfehér köd száll le rád
Átváltozol és átváltozott a táj
Megváltozott örökre már
A macska elkapott egy madarat és a bokorba
Szaladt vele, egy másik madár csivitelt a fán
A hídra
(nekem háttal) egy hangos autó fordult
Éppen és a Hold majdnem a szemembe tűzött
Volna, de lámpák alá értem én
Talán ekkor tért belém vissza ismét a remény