Balaton - Holt Költők Társasága dalszöveg (lyrics)
[Balaton - Holt Költők Társasága dalszöveg lyrics]
Azt hiszitek talán, hogy megszűnt
Már nem létezik az asztaltársaság?
Örömmel tudatjuk, feltámadtunk
És körbeüljük az asztalt, mind hajdanán
És székfoglalóikat komoly képpel
Ejtik meg gyönyörű férfifők
Mikor szemem végigpillant rajtuk
Mint akkor, azelőtt
Óriás szellemük mégsem árnyékolja be
Ezt a kis szobát
Mert egy mindennél fényesebb
Szellem járja át
Ragyogja be minden zegét-zugát
És megvilágítja ezt a megszentelt pillanatot
Most magunk között vagyunk
Kiment egy percre az áruló
Akinek megszületni sem lett volna szabad
Az lett volna mindenkinek a jó
Kiment egy percre az áruló
Aki meg akarta volna
De nem tudta megrabolni ezt
A szent pillanatot
Mert én az idők kezdetétől
Azok végéig veletek vagyok
És mindig éjszaka van és én egyedül vagyok
És komor szellemek csapata jő és rohan tova
És én ott ülök közöttük és
Folyvást foly a lakoma
És hiába mondom- Perc ne jöjj el!
Mert az idő rohan tova
Hajnal lesz újra, és újra véget ér a vacsora
A nappali fényben szétfújódni látszik
Éjjel oly közeli kísérteteim hada
De nap után jön az alkony
És kezdetét veszi az éjszaka
Kísértetek tűnnek elém és suhannak tova
Elég baj, hogy csak őket látom az
Engem látható árnyakat de nem baj
Mert legalább látom végre a barátaimat
Sokszor pislant a gyertya lángja
Eltűnnek ma éjszakára
Hogy holnap újra visszatérjenek
Hozzátenni ehhez sokat már nem lehet
Hozzátenni ehhez
Vagy elvenni belőle nem fog senki soha
Áll a Holt Költők Társasága
És folyik a bor és egyre foly a lakoma
Már nem létezik az asztaltársaság?
Örömmel tudatjuk, feltámadtunk
És körbeüljük az asztalt, mind hajdanán
És székfoglalóikat komoly képpel
Ejtik meg gyönyörű férfifők
Mikor szemem végigpillant rajtuk
Mint akkor, azelőtt
Óriás szellemük mégsem árnyékolja be
Ezt a kis szobát
Mert egy mindennél fényesebb
Szellem járja át
Ragyogja be minden zegét-zugát
És megvilágítja ezt a megszentelt pillanatot
Most magunk között vagyunk
Kiment egy percre az áruló
Akinek megszületni sem lett volna szabad
Az lett volna mindenkinek a jó
Kiment egy percre az áruló
Aki meg akarta volna
De nem tudta megrabolni ezt
A szent pillanatot
Mert én az idők kezdetétől
Azok végéig veletek vagyok
És mindig éjszaka van és én egyedül vagyok
És komor szellemek csapata jő és rohan tova
És én ott ülök közöttük és
Folyvást foly a lakoma
És hiába mondom- Perc ne jöjj el!
Mert az idő rohan tova
Hajnal lesz újra, és újra véget ér a vacsora
A nappali fényben szétfújódni látszik
Éjjel oly közeli kísérteteim hada
De nap után jön az alkony
És kezdetét veszi az éjszaka
Kísértetek tűnnek elém és suhannak tova
Elég baj, hogy csak őket látom az
Engem látható árnyakat de nem baj
Mert legalább látom végre a barátaimat
Sokszor pislant a gyertya lángja
Eltűnnek ma éjszakára
Hogy holnap újra visszatérjenek
Hozzátenni ehhez sokat már nem lehet
Hozzátenni ehhez
Vagy elvenni belőle nem fog senki soha
Áll a Holt Költők Társasága
És folyik a bor és egyre foly a lakoma