Bereczki Zoltán - Mint két gálya dalszöveg (lyrics)
[Bereczki Zoltán - Mint két gálya dalszöveg lyrics]
Szívünkben érzés, meg erő, de van
Mit meg nem old
Erős a hit, de látod minket fel nem old
Vártunk tán csodád, ám de már nincs miért
Közös út, ha volt is egykor, véget ért
Fáradt gálya éjnek tengerén
De a célunk már más, arra mész te, erre én
Épp csak összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
És nincs kiút, és nincs már több remény
Ha mindig túl nagyra törsz
Úgy az keveset se ér
Tán te vagy kishitű
Egymásra jól vigyáznunk
Csak az legyen a cél
Milyen roppant egyszerű
Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss
Akkor tán érthetnénk mégis majd egymást
Mint két gyálya éjnek tengerén
De a célunk már más, arra mész te, erre én
Kicsit összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
Mond mért sápadt így el bennünk a fény?
Ne bánts hát, ne hagyj el, ne dobj el
Hisz szeretnélek én (Egy időben éneklik)
De a célunk már más, arra mész te, s erre én
Ne bánts hát, ne hagyj el, ne dobj el
A magány nem segít (Egy időben éneklik)
Kicsit összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
Mondd mért sápadt így el bennünk a fény?
Ne dobj el!
No hidd el, ami elmúlt, nincsen már!
Mit meg nem old
Erős a hit, de látod minket fel nem old
Vártunk tán csodád, ám de már nincs miért
Közös út, ha volt is egykor, véget ért
Fáradt gálya éjnek tengerén
De a célunk már más, arra mész te, erre én
Épp csak összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
És nincs kiút, és nincs már több remény
Ha mindig túl nagyra törsz
Úgy az keveset se ér
Tán te vagy kishitű
Egymásra jól vigyáznunk
Csak az legyen a cél
Milyen roppant egyszerű
Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss
Akkor tán érthetnénk mégis majd egymást
Mint két gyálya éjnek tengerén
De a célunk már más, arra mész te, erre én
Kicsit összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
Mond mért sápadt így el bennünk a fény?
Ne bánts hát, ne hagyj el, ne dobj el
Hisz szeretnélek én (Egy időben éneklik)
De a célunk már más, arra mész te, s erre én
Ne bánts hát, ne hagyj el, ne dobj el
A magány nem segít (Egy időben éneklik)
Kicsit összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
Mondd mért sápadt így el bennünk a fény?
Ne dobj el!
No hidd el, ami elmúlt, nincsen már!