Bereznyei Gábor (F) - Állj fel! dalszöveg (lyrics)

[Bereznyei Gábor F - Állj fel! dalszöveg lyrics]

A bánat belülről mar, úgy éget
Mert hiába várlak már téged
Hervadó virágok illatát fújja aszél át
Feketébe öltözött szívem csarnokán
Nincs már ölelő kéz, védelmet nyújtva
Ha vihar tombol az Élet tengerén

Ha az erőd elhagyott, fell kell állnod
Mert az ébredéssel nem érnek véget az álmok
Ha ahited elhagyott, fel kell állnod
Újra színesben kell látnod a világot

Az élettől kapott pofontól, földre hullva
Könnyes szemmel, fekszem arccal a sárban
Felállnék, repülnék a magasba szállva
De a lelkemmel harcoló démonok
Letépték a szárnyam
Azt hittem erős vagyok és bátor
De hangom elfújja a szél, hiába kiáltok!

Refr



Fel kell állnom, hisz tudom, van miért
Tovább küzdeni az álmokért, célokért
Fel kell állnom, hisz csak azt
Győzi le a bánat
Aki a földön marad a porban, térden állva
Az idő begyógyítja a sebeket
Hiszen nincs vég
Mert minden hajnal egy újabb kezdet
Van segítő kéz, csak ragadd meg
Fogd meg erősen, és el ne engedd
Mert a sors lehet, hogy elrendeltetett
De az irányát eldöntheted

Refr refr

Értelmezés a számára


Adja hozzá az értelmezést

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z #
Értelmez