Betli duó - Az alvilágnak nincs romantikája dalszöveg (lyrics)
[Betli duó - Az alvilágnak nincs romantikája dalszöveg lyrics]
Estefelé, ha leszáll az alkony
Szívem újra zakatolni kezd
Elmerengve visszacseng a hangod
Siralmas lesz újra ez az est
Újra látom két szemét ragyogni
Újra nyújtja nékem a kezét
Újra látom gúnyosan kacagni
Mint mikor a szívem tépte szét
A neonfények tarka tengerében
Egy sötét mellékutcán ballagok
Hol álldogálnak áldozatra lesve
Sok sápadt arcú züllött angyalok
Egy kávéháznak ajtaján betérnek
S én önfeledten utánuk megyek
A sötétben harmonika nyávog
S én hallgatom a fájó éneket
Nem tudok már tenélküled élni
Sem éjjelem, sem nappalom nekem
Szívemet is ki kéne cserélni
Hogy vidámabb s boldogabb legyen
Ezt a kis dalt úgy szívembe zárom
Még álmomban is ezt dúdolgatom
Nem csábít a nyárspolgári élet
Sem otthonom, sem színes bútorom
Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilágban nincsen szerelem
Én mégis eljárok az alvilágba
A jó ég tudja, hogy mért szeretem
Terítetlen asztalokhoz vágytam
S megpihenni csámpás székeken
Mert, ki lesüllyedt az alvilágba
Az mind csalódott s bűnhődött velem
Hát arra kérlek, holnap este hatkor
Gondolj majd egy percre csak reám
Nem tudom, hogy mi történik akkor
Esküvőm lesz odaát Budán
Sok idegen nézi majd az arcom
S azt hiszik, hogy boldog vagyok én
Könnyes szemmel kell majd mosolyognom
Mert fájó szívem csak teérted ég
Könnyes szemmel kell majd mosolyognom
Mert fájó szívem csak teérted ég
Szívem újra zakatolni kezd
Elmerengve visszacseng a hangod
Siralmas lesz újra ez az est
Újra látom két szemét ragyogni
Újra nyújtja nékem a kezét
Újra látom gúnyosan kacagni
Mint mikor a szívem tépte szét
A neonfények tarka tengerében
Egy sötét mellékutcán ballagok
Hol álldogálnak áldozatra lesve
Sok sápadt arcú züllött angyalok
Egy kávéháznak ajtaján betérnek
S én önfeledten utánuk megyek
A sötétben harmonika nyávog
S én hallgatom a fájó éneket
Nem tudok már tenélküled élni
Sem éjjelem, sem nappalom nekem
Szívemet is ki kéne cserélni
Hogy vidámabb s boldogabb legyen
Ezt a kis dalt úgy szívembe zárom
Még álmomban is ezt dúdolgatom
Nem csábít a nyárspolgári élet
Sem otthonom, sem színes bútorom
Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilágban nincsen szerelem
Én mégis eljárok az alvilágba
A jó ég tudja, hogy mért szeretem
Terítetlen asztalokhoz vágytam
S megpihenni csámpás székeken
Mert, ki lesüllyedt az alvilágba
Az mind csalódott s bűnhődött velem
Hát arra kérlek, holnap este hatkor
Gondolj majd egy percre csak reám
Nem tudom, hogy mi történik akkor
Esküvőm lesz odaát Budán
Sok idegen nézi majd az arcom
S azt hiszik, hogy boldog vagyok én
Könnyes szemmel kell majd mosolyognom
Mert fájó szívem csak teérted ég
Könnyes szemmel kell majd mosolyognom
Mert fájó szívem csak teérted ég