Bigmek - Ember vagy (km. Frog) dalszöveg (lyrics)
[Bigmek - Ember vagy km. Frog dalszöveg lyrics]
Frog: Bármerre jársz, bizonyítanod kell
Hogy ember vagy
Minek futsz? Hova menekülsz te gyáva féreg?
Végén a szádba lépnek, majd
Én mindig hátra nézek
Mögöttem a kizsákmányolás miatt
Fellázadt népek
Hajt a vadászösztön, milliók egymás ellen
De vadból kevés van már
Így kell egy más rendszer
Megborul az evolúció rendje
Én is megmozdulnék, de nehezebb megbélyegezve
Alakul a rengeteg új közösség
De túl közönséges így, hogy nincsen közös cél
A társadalom, mint egy kártyavár a szélben
Vagy pókerjátszma
Csak látom átadnád a részed
Befejeznéd, ha azt mondod már nem bírod itt
Átnézzük együtt mit tettél
A bölcsődtől sírodig
Azt mehetszde addig legyél ember
Ne ugorj ki a sorból, mer úgy keményebb lesz
Álmodik az összes magyar senki
Nézd itt minden alattvaló vezér akar lenni
De add fel, csak nyomd az őszintét ahogy kell
És maradj ember, ne szaladj el
Mer úgy senki vagy
Emberként élsz, de hogyan távozol el?
A sok szereposztó pedig kárhozzon el!
Én emberként halok, senki se áldozzon fel!
Emberként halok, senki se áldozzon fel!
Emberként élsz, de hogyan távozol el?
A sok szereposztó pedig kárhozzon el!
Én emberként halok, senki se áldozzon fel!
Emberként halok, senki se áldozzon fel!
Bigmek:
Egyre többen vagyunk, felemészt a tömegnyomor
Gyere öld meg magad és akkor a tömeg tombol
Kenyeret a népnek
Úgyse kapnak kegyelmet ha kérnek
Ha mégis kéne keresd meg
Hisz keserves a végzet
Én viszem végbe ezt, ameddig bízok magamban
Nem bírok magammal, nem ér semmit a magyarság
Manapság a magyarnak, az emberség az embernek
Így lesz barát az ellenség
Majd ellenség az erednek
Fogd meg! Ereszd el! Itt
Van tiéd lehet minden
A lemez ingyen, én hiszek még a nemezisben
Olyan, hogy nemzet nincsen
Maximum marhacsorda ami a bífen marakodna
És ránktaposna magasztosan
Engem a megszokás vezet a megtorlás helyett
Ezért nem érdekel a probléma
Csak megoldás legyen és ne a mennyország
Mert én még szívesen élnék
Ezt a mocskot majd megtartom színes emlékként
A szívembe vésem, ami a szemembe égett
Állatokká leszünk
A pórázunk a szervezet élez
De én ember vagyok
Bár a rendszerben csak állat
És nézzed meg, hogy csinál egy fenevad százat
Frog: Emberként élsz, de hogyan távozol el?
A sok szereposztó pedig kárhozzon el!
Én emberként halok, senki se áldozzon fel!
Emberként halok, senki se áldozzon fel!
Emberként élsz, de hogyan távozol el?
A sok szereposztó pedig kárhozzon el!
Én emberként halok, senki se áldozzon fel!
Emberként halok, senki se áldozzon fel!
Bigmek:
Gondold meg, ha nem ember, mi más lennél?
És ha nem valósul meg az álmod
Ki a hibás ezér?
Sok a hiány, hiszen mindent magadnak akarsz
Magadért kaparsz
Sok a kapzsi és a maradék paraszt
Kevés a tény és kevesebb a magyarázat
Eső után köpönyeg, az összes magyar ázhat
Marad a gyalázat, a végén már én sem maradok
Álmodtam egy más világról
De már ébren maradok
Nem látom hasznát mára a képzelgésnek
Egyszer halok, mer ember vagyok
De kétszer élek
Két külön helyen, magamban és feléd nézve
Itt
Bőven elég, ha megpróbálod a felét érteni
Te mi vagy? Döntsd el!
Hogy ember vagy
Minek futsz? Hova menekülsz te gyáva féreg?
Végén a szádba lépnek, majd
Én mindig hátra nézek
Mögöttem a kizsákmányolás miatt
Fellázadt népek
Hajt a vadászösztön, milliók egymás ellen
De vadból kevés van már
Így kell egy más rendszer
Megborul az evolúció rendje
Én is megmozdulnék, de nehezebb megbélyegezve
Alakul a rengeteg új közösség
De túl közönséges így, hogy nincsen közös cél
A társadalom, mint egy kártyavár a szélben
Vagy pókerjátszma
Csak látom átadnád a részed
Befejeznéd, ha azt mondod már nem bírod itt
Átnézzük együtt mit tettél
A bölcsődtől sírodig
Azt mehetszde addig legyél ember
Ne ugorj ki a sorból, mer úgy keményebb lesz
Álmodik az összes magyar senki
Nézd itt minden alattvaló vezér akar lenni
De add fel, csak nyomd az őszintét ahogy kell
És maradj ember, ne szaladj el
Mer úgy senki vagy
Emberként élsz, de hogyan távozol el?
A sok szereposztó pedig kárhozzon el!
Én emberként halok, senki se áldozzon fel!
Emberként halok, senki se áldozzon fel!
Emberként élsz, de hogyan távozol el?
A sok szereposztó pedig kárhozzon el!
Én emberként halok, senki se áldozzon fel!
Emberként halok, senki se áldozzon fel!
Bigmek:
Egyre többen vagyunk, felemészt a tömegnyomor
Gyere öld meg magad és akkor a tömeg tombol
Kenyeret a népnek
Úgyse kapnak kegyelmet ha kérnek
Ha mégis kéne keresd meg
Hisz keserves a végzet
Én viszem végbe ezt, ameddig bízok magamban
Nem bírok magammal, nem ér semmit a magyarság
Manapság a magyarnak, az emberség az embernek
Így lesz barát az ellenség
Majd ellenség az erednek
Fogd meg! Ereszd el! Itt
Van tiéd lehet minden
A lemez ingyen, én hiszek még a nemezisben
Olyan, hogy nemzet nincsen
Maximum marhacsorda ami a bífen marakodna
És ránktaposna magasztosan
Engem a megszokás vezet a megtorlás helyett
Ezért nem érdekel a probléma
Csak megoldás legyen és ne a mennyország
Mert én még szívesen élnék
Ezt a mocskot majd megtartom színes emlékként
A szívembe vésem, ami a szemembe égett
Állatokká leszünk
A pórázunk a szervezet élez
De én ember vagyok
Bár a rendszerben csak állat
És nézzed meg, hogy csinál egy fenevad százat
Frog: Emberként élsz, de hogyan távozol el?
A sok szereposztó pedig kárhozzon el!
Én emberként halok, senki se áldozzon fel!
Emberként halok, senki se áldozzon fel!
Emberként élsz, de hogyan távozol el?
A sok szereposztó pedig kárhozzon el!
Én emberként halok, senki se áldozzon fel!
Emberként halok, senki se áldozzon fel!
Bigmek:
Gondold meg, ha nem ember, mi más lennél?
És ha nem valósul meg az álmod
Ki a hibás ezér?
Sok a hiány, hiszen mindent magadnak akarsz
Magadért kaparsz
Sok a kapzsi és a maradék paraszt
Kevés a tény és kevesebb a magyarázat
Eső után köpönyeg, az összes magyar ázhat
Marad a gyalázat, a végén már én sem maradok
Álmodtam egy más világról
De már ébren maradok
Nem látom hasznát mára a képzelgésnek
Egyszer halok, mer ember vagyok
De kétszer élek
Két külön helyen, magamban és feléd nézve
Itt
Bőven elég, ha megpróbálod a felét érteni
Te mi vagy? Döntsd el!