Bognár Szilvia - Ez a világ dalszöveg (lyrics)
[Bognár Szilvia - Ez a világ dalszöveg lyrics]
A Tiszából a Dunába foly a víz
Mondd meg nekem, gyenge rózsám, minek sírsz?
Hogyne sírnék, keseregnék, bánkódnék
Most kezdtelek én szeretni, már elmégy
Hogyha elmégy, édes rózsám, kívánom
Az utad is piros rózsává váljon!
Elébed es mézes harmat csepegjen!
A te szíved engem el ne feledjen!
Jaj, de szépen ragyognak a csillagok
Kelj fel rózsám, mert indulni akarok!
Fel is kelek, mert nem bírok aludni
Szerettelek, el akarok búcsúzni
Napkeletről kel fel a Hajnalcsillag
Nyújtsad babám vígasztaló szavadat!
Nyújtsad babám vígasztaló szavadat!
Hiszem Istent, rám süt még a fényes Nap
--
Ez a világ olyan világ
Mint a mogyorófa virág
Sokat ígér, keveset ád
Amit ád is, keserűt ád
Jaj, Istenem, hogy megvertél
De sok bánatot rendeltél
Olyan bánat a szívemen
Kétrét hajlik az egeken
Én vagyok az, aki nem jó
Fellegajtó nyitogató nyitogatom a felleget
Sírok alatta eleget
Sírok titkon, más nem látja
Hull a könnyem, hej, egymásra
Árkot vág a két orcámon
Mint a zápor az utcákon
Én Istenem teremtettél
De sok bánatot rendeltél
Én Istenem teremtettél
Egy víg napot nem rendeltél
Sirat engem a madár is
Földre lehajlik az ág is
Sirat engem még az ág is
Még az ágon a madár is
Azt mondja a kakukk madár
Nem sokáig élek én már
Sírba viszen a búbánat
Meghalok, rózsám, utánad
Fáj a szívem, kijel-belöl
Bánat borítja kétfelől
Aj, Istenem, vígasztalj meg
Ne hagyd, a búmba haljak meg!
Mondd meg nekem, gyenge rózsám, minek sírsz?
Hogyne sírnék, keseregnék, bánkódnék
Most kezdtelek én szeretni, már elmégy
Hogyha elmégy, édes rózsám, kívánom
Az utad is piros rózsává váljon!
Elébed es mézes harmat csepegjen!
A te szíved engem el ne feledjen!
Jaj, de szépen ragyognak a csillagok
Kelj fel rózsám, mert indulni akarok!
Fel is kelek, mert nem bírok aludni
Szerettelek, el akarok búcsúzni
Napkeletről kel fel a Hajnalcsillag
Nyújtsad babám vígasztaló szavadat!
Nyújtsad babám vígasztaló szavadat!
Hiszem Istent, rám süt még a fényes Nap
--
Ez a világ olyan világ
Mint a mogyorófa virág
Sokat ígér, keveset ád
Amit ád is, keserűt ád
Jaj, Istenem, hogy megvertél
De sok bánatot rendeltél
Olyan bánat a szívemen
Kétrét hajlik az egeken
Én vagyok az, aki nem jó
Fellegajtó nyitogató nyitogatom a felleget
Sírok alatta eleget
Sírok titkon, más nem látja
Hull a könnyem, hej, egymásra
Árkot vág a két orcámon
Mint a zápor az utcákon
Én Istenem teremtettél
De sok bánatot rendeltél
Én Istenem teremtettél
Egy víg napot nem rendeltél
Sirat engem a madár is
Földre lehajlik az ág is
Sirat engem még az ág is
Még az ágon a madár is
Azt mondja a kakukk madár
Nem sokáig élek én már
Sírba viszen a búbánat
Meghalok, rózsám, utánad
Fáj a szívem, kijel-belöl
Bánat borítja kétfelől
Aj, Istenem, vígasztalj meg
Ne hagyd, a búmba haljak meg!