Bojtorján - Ingadal dalszöveg (lyrics)
[Bojtorján - Ingadal dalszöveg lyrics]
A hétfő hajnali személyvonat
Mindig, olyan személytelen
A fáradt arcokon, az álmos fejekben
Megszokott búcsúk emléke földereng
A hosszú szerelvény a kanyarban felsikít
Mintha félné a közelgő állomást
A sorompónál kocsis áll
A telivérről pára száll
És lassan felébred a táj
A társaság összejön, a kalauz, csak beköszön
Nem kéri már a bérletet
Zsírpapír zörög, üveg koccan többször is
Az asszony jókat süthetett
Előkerül a kártya, de közel a végállomás
Hol magában füstölög a gyár
A kérges és erős kezek
Egymásnak búcsút intenek
Ki tudja, hogy mióta és hányadszor már
: Egy hétig újra dolgozol
Egy hétig ágytól-asztaltól elválsz
Itt is van már ismerős, de este
Csak a szálló vár
Egy hét nem túl nagy idő, mégis hosszabb
Mint száz év magány de pénz kell
Hogy épüljön otthon a szép családi ház
Ha a hét vége tér, zsebedben ott a munkabér
Újra rádtalál az állomás
Mikor haza érkezel, talán örülnek neked
De már otthon sem vagy otthon igazán
Abbahagyni nem lehet, mindig jönni-menni kell
Te is tudod, ez a szerep jutott rád
Az életed az óra, s te magad vagy az inga
Nem lehet, az nem lehet, hogy pihenni megállj
: Sok hétig újra dolgozol
Sokszor ágytól-asztaltól elválsz
Hiába van már ismerős, de este
Csak a szálló vár
Egy hét nem túl nagy idő, mégis hosszabb
Mint száz év magány de pénz kell
Mert nősül a nagyobbik fiú nemsokára már
: Így hát újra dolgozol
Sokszor ágytól-asztaltól elválsz
Hiába van már ismerős, ha este
Csak a szálló vár
Egy hét nem túl nagy idő, mégis hosszabb
Mint száz év magány de pénz kell
Hogy fönntarthasd a boldog élet látszatát
Mindig, olyan személytelen
A fáradt arcokon, az álmos fejekben
Megszokott búcsúk emléke földereng
A hosszú szerelvény a kanyarban felsikít
Mintha félné a közelgő állomást
A sorompónál kocsis áll
A telivérről pára száll
És lassan felébred a táj
A társaság összejön, a kalauz, csak beköszön
Nem kéri már a bérletet
Zsírpapír zörög, üveg koccan többször is
Az asszony jókat süthetett
Előkerül a kártya, de közel a végállomás
Hol magában füstölög a gyár
A kérges és erős kezek
Egymásnak búcsút intenek
Ki tudja, hogy mióta és hányadszor már
: Egy hétig újra dolgozol
Egy hétig ágytól-asztaltól elválsz
Itt is van már ismerős, de este
Csak a szálló vár
Egy hét nem túl nagy idő, mégis hosszabb
Mint száz év magány de pénz kell
Hogy épüljön otthon a szép családi ház
Ha a hét vége tér, zsebedben ott a munkabér
Újra rádtalál az állomás
Mikor haza érkezel, talán örülnek neked
De már otthon sem vagy otthon igazán
Abbahagyni nem lehet, mindig jönni-menni kell
Te is tudod, ez a szerep jutott rád
Az életed az óra, s te magad vagy az inga
Nem lehet, az nem lehet, hogy pihenni megállj
: Sok hétig újra dolgozol
Sokszor ágytól-asztaltól elválsz
Hiába van már ismerős, de este
Csak a szálló vár
Egy hét nem túl nagy idő, mégis hosszabb
Mint száz év magány de pénz kell
Mert nősül a nagyobbik fiú nemsokára már
: Így hát újra dolgozol
Sokszor ágytól-asztaltól elválsz
Hiába van már ismerős, ha este
Csak a szálló vár
Egy hét nem túl nagy idő, mégis hosszabb
Mint száz év magány de pénz kell
Hogy fönntarthasd a boldog élet látszatát