Bontovics Kati - Bármit mondasz barátom dalszöveg (lyrics)
[Bontovics Kati - Bármit mondasz barátom dalszöveg lyrics]
Esténként, mikor lefekszel
Ha nyomban elalszol
Ha nem hallod, hogy a szobádban
Száz kis harang szól
Ha álmodban meg se kísérled
Hogy hozzá repülhess
Hát bármit mondasz barátom
Ó, te nem lehetsz szerelmes
Ha napközben soha nem érzed
Úgy, mintha lebegnél
Ha nem látnak, te soha nem ugrálsz
Sőt, nem is szeretnél
Az úttesten, ha soha nem állsz meg
Hogy róla merenghess
Hát bármit mondasz barátom
Ó, te nem lehetsz szerelmes
A borzongás az ilyenkor normál jelenség
A szerelem az már csak egy ilyen kór
A legszebb betegség
Ha ülsz és bámulsz meredten
Te semmit nem is látsz
Mert másvalaki jár csak az eszedben
A legjobb úton jársz
De ha nem tört fel soha belőled
Hogy jó, hogy te is élsz
Ha délben megeszed az ebédet
Sőt még egy kicsit kérsz
Ha nem tör rád soha komorság
Hogy aztán nevethess
Hát bármit mondasz barátom
Ó, te nem lehetsz szerelmes
A borzongás az ilyenkor normál jelenség
A szerelem az már csak egy ilyen kór
A legszebb betegség
Ha ülsz és bámulsz meredten
Te semmit nem is látsz
Mert másvalaki jár csak az eszedben
A legjobb úton jársz
De ha nem tört fel soha belőled
Hogy jó, hogy te is élsz
Ha délben megeszed az ebédet
Sőt még egy kicsit kérsz
Ha nem tör rád soha komorság
Hogy aztán nevethess
Hát bármit mondasz barátom
Ó, te nem lehetsz szerelmes
Ó, te nem nem vagy még szerelmes
Ezt csak oly nagyon szeretnéd de sose félj!
Lehetsz még!
Ha nyomban elalszol
Ha nem hallod, hogy a szobádban
Száz kis harang szól
Ha álmodban meg se kísérled
Hogy hozzá repülhess
Hát bármit mondasz barátom
Ó, te nem lehetsz szerelmes
Ha napközben soha nem érzed
Úgy, mintha lebegnél
Ha nem látnak, te soha nem ugrálsz
Sőt, nem is szeretnél
Az úttesten, ha soha nem állsz meg
Hogy róla merenghess
Hát bármit mondasz barátom
Ó, te nem lehetsz szerelmes
A borzongás az ilyenkor normál jelenség
A szerelem az már csak egy ilyen kór
A legszebb betegség
Ha ülsz és bámulsz meredten
Te semmit nem is látsz
Mert másvalaki jár csak az eszedben
A legjobb úton jársz
De ha nem tört fel soha belőled
Hogy jó, hogy te is élsz
Ha délben megeszed az ebédet
Sőt még egy kicsit kérsz
Ha nem tör rád soha komorság
Hogy aztán nevethess
Hát bármit mondasz barátom
Ó, te nem lehetsz szerelmes
A borzongás az ilyenkor normál jelenség
A szerelem az már csak egy ilyen kór
A legszebb betegség
Ha ülsz és bámulsz meredten
Te semmit nem is látsz
Mert másvalaki jár csak az eszedben
A legjobb úton jársz
De ha nem tört fel soha belőled
Hogy jó, hogy te is élsz
Ha délben megeszed az ebédet
Sőt még egy kicsit kérsz
Ha nem tör rád soha komorság
Hogy aztán nevethess
Hát bármit mondasz barátom
Ó, te nem lehetsz szerelmes
Ó, te nem nem vagy még szerelmes
Ezt csak oly nagyon szeretnéd de sose félj!
Lehetsz még!