Brain Drain - 59-es körzet dalszöveg (lyrics)
[Brain Drain - 59-es körzet dalszöveg lyrics]
A szívünkbe zártuk örökre ezt a várost
Járom az utcákat ma se vagyok álmos
Ismerős számok, táblák, tegek álmok
Ez az otthon bármerre is járok
Otthonos a mocsok, bele kell születni
Az évek megtanítottak szívből szeretni
Nehéz elmenni, nekem ez az otthon
Minden sarkon újabb spanokba botlom
Ez nem Budapest vagy Boston, mégis miénk
Kitartunk a végsőkig, egy mindenkiért
Aki tovább állt előbb utóbb hazatért
Repül az idő, végtelennek tűnt a tél
Keletről kel, nyugaton nyugszik
Szívom a cigit, felhúzom a kapucnit
Bármi is történik, úgyis haza találok
Nyitok egy ászokat, várnak lent a barátok
Indulhat a bevetés, jókedv és nevetés
1000 év kevés lenne, hogy ezt meg értsd
Marad a zene, a végtelen történet
Költészet, emlékek ezen a környéken
Kölykök voltunk, mindenre emlékszem
Az alkotás függőség, a katlanba bennégtem
Feltétel nélkül, feltettem mindent erre
Különböző stílusok lépünk egyszerre
Szarunk a rendszerre, elmondom negyedszerre
Ez korszakalkotó lesz, véssétek a fejbe
Vegyszer a fülekre, vakon bízok az ütembe
Sose csalt tévútra, ez tart lendületbe
Leszállt az este, elindulok haza
Rabul ejtett ismét az alvó város zaja
Elmerengek lámpa fénye alatt
Ez az 59 és örökre a miénk marad
A füstölgő kémények látványa
Az álmaim szaggatva tépi szét
De a városom, a lábnyomom
A lelkem a földbe vésve rég
A sorsom itt tart, célja van
Lesz még aranyhal a horgomon
Egy emlékkép minden törmelék
Mindig is ez lesz az otthonom
Minden egyes útszakasz, minden egyes oszlop
Emlékszek még falra, ami már régen leomlott
Az emlékek mélyén végtelen a lista
Egy letűnt kor képe verődik most vissza
A sarki boltban mindent megkaptunk
Sorban álltunk télen is, amikor odafagytunk
A játszótéren - ahol a lányokat lestük -
Letettük az életünkre is kiható esküt:
Mindegy, ki honnan, csak EGYÜTT ELŐRE
Ha nekem volt, neked is juthatott belőle
Hoztuk a magnót, kazettákat cseréltünk
Éjszakákba húzódóan semmitől sem féltünk
És hittünk ez volt itt minden remény
Az elmúlás képei robognak felém
Drága barátom, még hallom a hangod
Egy őszinte könnycsepp eltévedt az arcon
Bármerre nézek, fogva tart
Messze van még a túlsó part
Valami mégis visszahúz
Belülről éget, összezúz
Néha nem lelem már helyem
Bár nagyon fáj ez én nekem
A hullám hirtelen dobál
A hangom a széllel száll tovább
Járom az utcákat ma se vagyok álmos
Ismerős számok, táblák, tegek álmok
Ez az otthon bármerre is járok
Otthonos a mocsok, bele kell születni
Az évek megtanítottak szívből szeretni
Nehéz elmenni, nekem ez az otthon
Minden sarkon újabb spanokba botlom
Ez nem Budapest vagy Boston, mégis miénk
Kitartunk a végsőkig, egy mindenkiért
Aki tovább állt előbb utóbb hazatért
Repül az idő, végtelennek tűnt a tél
Keletről kel, nyugaton nyugszik
Szívom a cigit, felhúzom a kapucnit
Bármi is történik, úgyis haza találok
Nyitok egy ászokat, várnak lent a barátok
Indulhat a bevetés, jókedv és nevetés
1000 év kevés lenne, hogy ezt meg értsd
Marad a zene, a végtelen történet
Költészet, emlékek ezen a környéken
Kölykök voltunk, mindenre emlékszem
Az alkotás függőség, a katlanba bennégtem
Feltétel nélkül, feltettem mindent erre
Különböző stílusok lépünk egyszerre
Szarunk a rendszerre, elmondom negyedszerre
Ez korszakalkotó lesz, véssétek a fejbe
Vegyszer a fülekre, vakon bízok az ütembe
Sose csalt tévútra, ez tart lendületbe
Leszállt az este, elindulok haza
Rabul ejtett ismét az alvó város zaja
Elmerengek lámpa fénye alatt
Ez az 59 és örökre a miénk marad
A füstölgő kémények látványa
Az álmaim szaggatva tépi szét
De a városom, a lábnyomom
A lelkem a földbe vésve rég
A sorsom itt tart, célja van
Lesz még aranyhal a horgomon
Egy emlékkép minden törmelék
Mindig is ez lesz az otthonom
Minden egyes útszakasz, minden egyes oszlop
Emlékszek még falra, ami már régen leomlott
Az emlékek mélyén végtelen a lista
Egy letűnt kor képe verődik most vissza
A sarki boltban mindent megkaptunk
Sorban álltunk télen is, amikor odafagytunk
A játszótéren - ahol a lányokat lestük -
Letettük az életünkre is kiható esküt:
Mindegy, ki honnan, csak EGYÜTT ELŐRE
Ha nekem volt, neked is juthatott belőle
Hoztuk a magnót, kazettákat cseréltünk
Éjszakákba húzódóan semmitől sem féltünk
És hittünk ez volt itt minden remény
Az elmúlás képei robognak felém
Drága barátom, még hallom a hangod
Egy őszinte könnycsepp eltévedt az arcon
Bármerre nézek, fogva tart
Messze van még a túlsó part
Valami mégis visszahúz
Belülről éget, összezúz
Néha nem lelem már helyem
Bár nagyon fáj ez én nekem
A hullám hirtelen dobál
A hangom a széllel száll tovább