Bródy János - Akit a hazája nem szeretett dalszöveg (lyrics)
[Bródy János - Akit a hazája nem szeretett dalszöveg lyrics]
Már írták a törvényeket
Melyek kimondták róla, hogy másokkal
Egyenlő nem lehet
És a hátsó padban ülve kellett megtanulnia
Hogy az igazság szabaddá tesz
De neki nem lehet igaza
És látta, hogy miként vadult meg
Sok elbódított fiatal
Amikor délibábot festett az égre
Az ősi dicsődiadal
És hiába szólt: Hé, emberek
A szakadék felé megyünk
Az volt a válasz: Áruló
Ki nem tart most velünk
Lesz ez még így se, mondta
Én nem tartok veletek s komédiának nézte
A tragikus helyzetet
Lesz ez még így se, mondta
És keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette
De kit a hazája nem szeretett
Szerette volna hinni
Mikor az ország felszabadult
Hogy egy szebb jövő felé tart
És nem tér vissza a múlt
De homlokán volt a bélyeg
Hogy másként gondolkodó
Egy szabad szellemű polgár
Aki sose lesz alattvaló
Lesz ez még így se, mondta
Én nem hajtok fejet vétkesek közt cinkos
És néma nem lehetek
Lesz ez még így se, mondta
De nem menekülhetett
Aki a hazáját nagyon szerette
De kit a hazája nem szeretett
És a szakadék szélén állva
Megint szól a harsona ez a világ, a lehető
Világok legjobbika
És áruló, ki a szebb jövőt
Másként képzeli el
És ellenség lesz mindenki
Aki kételkedni mer
Lesz ez még így se, ideje észhez térnetek
Aki a bálvány körül táncol
Azon én nem segíthetek
Lesz ez még így se, mondta
És keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette
De kit a hazája nem szeretett