Bródy János - Az illuzionista dalszöveg (lyrics)
[Bródy János - Az illuzionista dalszöveg lyrics]
Good evening, Ladies and Gentlemen
Önök a legjobb közönség nekem
Önökben ott lobog a szent naivitás
Mi tagadás, az életünk csodás (blamázs)
Na, nézzünk például egy hírlapot
Mit apró foszlányokra szaggatok
És mindenkinek szeme láttán lenyelem
Majd emésztetlenül előveszem
Ha kell, én eltüntethetem a láthatót
S a láthatatlant felmutathatom
E színpadon, hol mindig minden mást jelent
Szemérem nélkül csalhatok (no, lám)
Ez itt egy látszólag üres keret
De benne bármit feltüntethetek
S önök most azt hiszik
Hogy ebben semmi sincs
Hát lássuk csak, tömérdek itt a kincs
Egy óra, melyben ott lapul a múlt idő
Egy zöld-fehér, s egy lila színű keszkenő
S ez itt egy furcsán megcsomózott kis kötél
Szerencsét hoz, Uram, ha hozzáér
Ha kell, én elvarázsolom a létezőt
És felidézhetem a fantomot
E színpadon, hol mindig minden mást jelent
Önök vannak a másik oldalon
A kártyákból most húzzon egy lapot
Én addig akár el is fordulok
Kisasszony, nem választhatott mást, jól tudom
Öné a szív király, hódolatom
És itt a tűz, mely ősi tisztító
S most kell egy önkéntes vállalkozó
Bűnöktől roskadozva lép lángok közé
Majd ártatlan kerül Önök elé
Ha kell, én átrendezhetem a tényeket
S a tömegvonzásnak határt szabok
E színpadon, hogy mindig minden mást jelent
Az illuzionista én vagyok
Hisz tudják jól, hogy mindez ámítás
S ha nem csalnék, az lenne tán csalás
Olyan vagyok, akár egy rossz erkölcsű nő
C'est la vie, Mesdames et Messiurs, adieu
Adieu
Önök a legjobb közönség nekem
Önökben ott lobog a szent naivitás
Mi tagadás, az életünk csodás (blamázs)
Na, nézzünk például egy hírlapot
Mit apró foszlányokra szaggatok
És mindenkinek szeme láttán lenyelem
Majd emésztetlenül előveszem
Ha kell, én eltüntethetem a láthatót
S a láthatatlant felmutathatom
E színpadon, hol mindig minden mást jelent
Szemérem nélkül csalhatok (no, lám)
Ez itt egy látszólag üres keret
De benne bármit feltüntethetek
S önök most azt hiszik
Hogy ebben semmi sincs
Hát lássuk csak, tömérdek itt a kincs
Egy óra, melyben ott lapul a múlt idő
Egy zöld-fehér, s egy lila színű keszkenő
S ez itt egy furcsán megcsomózott kis kötél
Szerencsét hoz, Uram, ha hozzáér
Ha kell, én elvarázsolom a létezőt
És felidézhetem a fantomot
E színpadon, hol mindig minden mást jelent
Önök vannak a másik oldalon
A kártyákból most húzzon egy lapot
Én addig akár el is fordulok
Kisasszony, nem választhatott mást, jól tudom
Öné a szív király, hódolatom
És itt a tűz, mely ősi tisztító
S most kell egy önkéntes vállalkozó
Bűnöktől roskadozva lép lángok közé
Majd ártatlan kerül Önök elé
Ha kell, én átrendezhetem a tényeket
S a tömegvonzásnak határt szabok
E színpadon, hogy mindig minden mást jelent
Az illuzionista én vagyok
Hisz tudják jól, hogy mindez ámítás
S ha nem csalnék, az lenne tán csalás
Olyan vagyok, akár egy rossz erkölcsű nő
C'est la vie, Mesdames et Messiurs, adieu
Adieu