Bródy János - Filléres emlékeim dalszöveg (lyrics)
[Bródy János - Filléres emlékeim dalszöveg lyrics]
Szerteszéjjel ott hevernek ők
A polcokon, meg mindenütt
Gyertyaszál, gyöngyszemek
Felébe tört mézeskalács hajcsatok, karkötők
S egy régen elszakított lánc
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem
A művirág sok éve már
A céllövöldében kinyílt
Se fénye már, se illata
De őrzi még az álmait
A rongybaba csak porfogó
És ott hever az asztalon
A lelke már az égbe szállt
De eltemetni nem tudom
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem
Nem ketyeg az óra sem
Törékeny szíve megszakadt
A kis tükör homályosan
De őrzi még az arcokat
Egy régi dal a szalagon
És több a zaj már, mint a jel
De néhanap, ha felteszem
A szívemet szorítja el
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem