Bródy János - Étkezőkocsi dalszöveg (lyrics)
[Bródy János - Étkezőkocsi dalszöveg lyrics]
A dédapám, mint nagy kalandját
Úgy mesélte még
Hogy egykor ő is vonatra szállt
Mert várta a messzeség
És felidézte százszor is minden részletét
És elsorolta, hány fogásból állott az ebéd
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
Frakkos főúr mutatta meg fenntartott helyét
Az asztalon csupa porcelán és
Vörös plüss a szék
Az étlapon a díszes betűk büszkén hirdették:
Ez itt egy első osztályú fuvarozási cég
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
És Szabolcs felé a vonaton kerülget az éhség
Eszembe jut a dédapám
És szívembe mar a kétség
S hiába keresem, nem lelem a régmúlt illatát
S az étkezőkocsit
Behunyt szemmel látom, ahogy az étkezés után
Szivarra gyújt a dédapám az álmok vonatán
S a fõúr széles mosolya arról biztosít
Hogy a borravaló a
Jegy árában bennfoglaltatik
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
És látom, ahogy a dédapám szivarja lassan ég
Míg megnyugtatóan zakatol a sínen a sok kerék
S a szemben ülõ ifjú
Hölggyel társalgásba kezd
Ki elpirul, s nem sejti még
Hogy a dédanyám ő lesz
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
És Szabolcs felé a vonaton kerülget az éhség
Eszembe jut a dédapám
És szívembe mar a kétség
S hiába keresem, nem lelem a régmúlt illatát
S az étkezőkocsit
És korgó gyomorral azt hiszem
Csupán csak képzelem
A kislány, aki szemben ül
Egy zacskót nyújt nekem és pirulva bár
De szép szavakkal azt is közli még
Hogy szívesen osztja meg velem
A sonkás szendvicsét
Ó, milyen szép, olyan mint rég
Az étkezőkocsi
Ó, milyen szép, mi lesz itt még?
Úgy mesélte még
Hogy egykor ő is vonatra szállt
Mert várta a messzeség
És felidézte százszor is minden részletét
És elsorolta, hány fogásból állott az ebéd
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
Frakkos főúr mutatta meg fenntartott helyét
Az asztalon csupa porcelán és
Vörös plüss a szék
Az étlapon a díszes betűk büszkén hirdették:
Ez itt egy első osztályú fuvarozási cég
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
És Szabolcs felé a vonaton kerülget az éhség
Eszembe jut a dédapám
És szívembe mar a kétség
S hiába keresem, nem lelem a régmúlt illatát
S az étkezőkocsit
Behunyt szemmel látom, ahogy az étkezés után
Szivarra gyújt a dédapám az álmok vonatán
S a fõúr széles mosolya arról biztosít
Hogy a borravaló a
Jegy árában bennfoglaltatik
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
És látom, ahogy a dédapám szivarja lassan ég
Míg megnyugtatóan zakatol a sínen a sok kerék
S a szemben ülõ ifjú
Hölggyel társalgásba kezd
Ki elpirul, s nem sejti még
Hogy a dédanyám ő lesz
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
Ilyen volt rég, ó, milyen szép
Az étkezőkocsi
És Szabolcs felé a vonaton kerülget az éhség
Eszembe jut a dédapám
És szívembe mar a kétség
S hiába keresem, nem lelem a régmúlt illatát
S az étkezőkocsit
És korgó gyomorral azt hiszem
Csupán csak képzelem
A kislány, aki szemben ül
Egy zacskót nyújt nekem és pirulva bár
De szép szavakkal azt is közli még
Hogy szívesen osztja meg velem
A sonkás szendvicsét
Ó, milyen szép, olyan mint rég
Az étkezőkocsi
Ó, milyen szép, mi lesz itt még?