Bródy János - Véletlen találkozás dalszöveg (lyrics)
[Bródy János - Véletlen találkozás dalszöveg lyrics]
Véletlen, hogy éppen arra jártam
Egy délután a másik oldalon
Úgy jött felém ott azon az utcán
Hogy nem tudtam, kivel találkozom
- Megismersz? -kérdezte tőlem
És a szeme olyan furcsán csillogott
Én átöleltem őt és vigasztaltam
Hogy igazán semmit sem változott
Beültünk a régi cukrászdába
A gyűrűjén csillant a napsugár
Nem kérdeztem tőle mégis mondta
Hogy férjhez ment 3 éve már
És elmondta, hogy van egy kertes házuk
Lőrincen, hol tiszta a levegő
A férjével egy üzletet csinálnak
És hál\'istennek akad még vevő
A kávéját cukor nélkül itta
De mosolya még mindig a régi volt
Az motoszkált bennem, hogy miért is lett vége
- Hát igen, nem is tudom
És megpróbáltunk beszélgetni arról
Hogy mi volt régen, s hogy most mi van
De úgy tűnt, hogy az emlékeink csalnak
Hisz az élet soha nem volt gondtalan
És azt mondta, hogy a boldogság csak egy álom
A remény és a csalódás között
Én nem tudtam, hogy mit mondhatnék erre
S egy angyal szállt az asztalunk fölött
És felgyúltak a lámpák a téren
És azt mondta, hogy most már mennie kell
S mikor elváltunk végül
Még elmondhattam volna
- Hát igen, vagy már nem is tudom
Egy délután a másik oldalon
Úgy jött felém ott azon az utcán
Hogy nem tudtam, kivel találkozom
- Megismersz? -kérdezte tőlem
És a szeme olyan furcsán csillogott
Én átöleltem őt és vigasztaltam
Hogy igazán semmit sem változott
Beültünk a régi cukrászdába
A gyűrűjén csillant a napsugár
Nem kérdeztem tőle mégis mondta
Hogy férjhez ment 3 éve már
És elmondta, hogy van egy kertes házuk
Lőrincen, hol tiszta a levegő
A férjével egy üzletet csinálnak
És hál\'istennek akad még vevő
A kávéját cukor nélkül itta
De mosolya még mindig a régi volt
Az motoszkált bennem, hogy miért is lett vége
- Hát igen, nem is tudom
És megpróbáltunk beszélgetni arról
Hogy mi volt régen, s hogy most mi van
De úgy tűnt, hogy az emlékeink csalnak
Hisz az élet soha nem volt gondtalan
És azt mondta, hogy a boldogság csak egy álom
A remény és a csalódás között
Én nem tudtam, hogy mit mondhatnék erre
S egy angyal szállt az asztalunk fölött
És felgyúltak a lámpák a téren
És azt mondta, hogy most már mennie kell
S mikor elváltunk végül
Még elmondhattam volna
- Hát igen, vagy már nem is tudom