Breitner János - Dal a nyugdíjasokról dalszöveg (lyrics)
[Breitner János - Dal a nyugdíjasokról dalszöveg lyrics]
A hatvan éven túljutottunk
S kevesebb már, mi megmaradt
Kevés öröm közt sok volt a gondunk
S az élet közben elszaladt
A fiaink is már nagyra nőttek
Kezüket más kéz fogja át
Megértő szemmel nézzük őket
De hol van már az ifjúság?
Csak az évek mentek csendben el felettünk
De a szívünk még a régi tűzben ég
Jót és rosszat nem feledtünk
Számíthat ránk bárki még
S ha a múltat néha-néha felidézzük
Sohasem panasszal telve tesszük ezt
Egy élet képeskönyvét nézzük
Valami bennünk fájni kezd
Végén járunk már az útnak
S ha az ifjúság helyünkbe lép
Reméljük ők még többre jutnak
Nekünk majd ez lesz büszkeség
És a postás is havonta egyszer csenget
De rajta kívül van még számos jó barát
Felkarolják mind az embert
Bár az ősz napfény süt le ránk
Ez az őszi napfény szebben süt le ránk
(És nem volt) könnyű útunk idáig
A sors is néha közbeszólt
S míg eljutottunk e korhatárig
Sok társ más útra bandukolt
És mégis-mégis, hogy szépnek látjuk
A tegnapot, mert ifjú volt
Elérni mégis ezt kívántuk
A csöndes, békés holnapot
Csak az évek mentek csendben el felettünk
Ez az őszi napfény szebben süt le ránk
S kevesebb már, mi megmaradt
Kevés öröm közt sok volt a gondunk
S az élet közben elszaladt
A fiaink is már nagyra nőttek
Kezüket más kéz fogja át
Megértő szemmel nézzük őket
De hol van már az ifjúság?
Csak az évek mentek csendben el felettünk
De a szívünk még a régi tűzben ég
Jót és rosszat nem feledtünk
Számíthat ránk bárki még
S ha a múltat néha-néha felidézzük
Sohasem panasszal telve tesszük ezt
Egy élet képeskönyvét nézzük
Valami bennünk fájni kezd
Végén járunk már az útnak
S ha az ifjúság helyünkbe lép
Reméljük ők még többre jutnak
Nekünk majd ez lesz büszkeség
És a postás is havonta egyszer csenget
De rajta kívül van még számos jó barát
Felkarolják mind az embert
Bár az ősz napfény süt le ránk
Ez az őszi napfény szebben süt le ránk
(És nem volt) könnyű útunk idáig
A sors is néha közbeszólt
S míg eljutottunk e korhatárig
Sok társ más útra bandukolt
És mégis-mégis, hogy szépnek látjuk
A tegnapot, mert ifjú volt
Elérni mégis ezt kívántuk
A csöndes, békés holnapot
Csak az évek mentek csendben el felettünk
Ez az őszi napfény szebben süt le ránk