Breitner János - Marina dalszöveg (lyrics)
[Breitner János - Marina dalszöveg lyrics]
Nem filmcsillag volt Rómában Marina
Csak egy kis karcsú, szöszke ballerina
A jobbszélről az első volt a sorba'
S én vágyakozva néztem mindig őt
Ha esténként a kiskapuban lestem
Csak námán álltam, szólni sosem mertem
De csillagfényes, forró nyári esten
Így sóhajtoztam ablaka előtt:
Marina, Marina, Marina
A csókodra szomjazom én
Marina, Marina, Marina
Hát kérlek, hogy légy az enyém!
Nyílt az ablak csendben
Szólt a kislány: Menjen!
Maga még nem ismer engem
Ó no, no, no, no, no!
S az ablak zárult csendben
Meg sem hallgat engem
Csak a visszhang cseng fülemben:
Ó no, no, no, no, no!
Egy szép nap aztán úgy hozta a sorsom
Egy kétüléses autót vettem olcsón
És este már a kiskapuhoz álltam
S ott szívrepesve vártam Marinát
Ő jött és nyomban kiskocsimra nézett
A két szemében vágyak tüze égett
Csak mellém ült, egy árva szót sem kérdett
Úgy hallgatta a régi vallomást:
Marina, Marina, Marina
A csókodra szomjazom én
Marina, Marina, Marina
Hát kérlek, hogy légy az enyém!
Két karomba vonva megcsókoltam nyomba'
Mire szemlesütve mondta:
Ó no, no, no, no, no! Én vágyakozva kértem:
Légy a feleségem!
Mire végre így szólt nékem:
Ó jó, jó, jó, jó, jó! Ó jó, jó, jó, jó, jó!
Ó jó, jó, jó, jó, jó!
Csak egy kis karcsú, szöszke ballerina
A jobbszélről az első volt a sorba'
S én vágyakozva néztem mindig őt
Ha esténként a kiskapuban lestem
Csak námán álltam, szólni sosem mertem
De csillagfényes, forró nyári esten
Így sóhajtoztam ablaka előtt:
Marina, Marina, Marina
A csókodra szomjazom én
Marina, Marina, Marina
Hát kérlek, hogy légy az enyém!
Nyílt az ablak csendben
Szólt a kislány: Menjen!
Maga még nem ismer engem
Ó no, no, no, no, no!
S az ablak zárult csendben
Meg sem hallgat engem
Csak a visszhang cseng fülemben:
Ó no, no, no, no, no!
Egy szép nap aztán úgy hozta a sorsom
Egy kétüléses autót vettem olcsón
És este már a kiskapuhoz álltam
S ott szívrepesve vártam Marinát
Ő jött és nyomban kiskocsimra nézett
A két szemében vágyak tüze égett
Csak mellém ült, egy árva szót sem kérdett
Úgy hallgatta a régi vallomást:
Marina, Marina, Marina
A csókodra szomjazom én
Marina, Marina, Marina
Hát kérlek, hogy légy az enyém!
Két karomba vonva megcsókoltam nyomba'
Mire szemlesütve mondta:
Ó no, no, no, no, no! Én vágyakozva kértem:
Légy a feleségem!
Mire végre így szólt nékem:
Ó jó, jó, jó, jó, jó! Ó jó, jó, jó, jó, jó!
Ó jó, jó, jó, jó, jó!