Bruno, Spacc - Paranoiás dalszöveg (lyrics)

Útközben eltévedtem tudtam nem volt véletlen
Mindig is hittem a végzetben
Kerestem mi tart majd életben
Valakik meghaltak
Mégis itt vannak még mélyen lélekben
Valamit lehet
Hogy jobb lett volna hogyha sohasem értek meg
Lehet többet is érdemlek kocsival az árokban
Megint veled álmodtam
Ha hibáztam, másokra ráfogtam
Nem bízok másokban
Ők hibáztak, magamat vádoltam
Lehet változtam rosszul látok a mámorban
Mögöttem minden lángokban
És a hangomat hallom kánomban
Régen nem hiszek a látszatnak
Nem еngedem meg, nеm bánthatnak
De a testemben fura fájdalmak
Nemet kell mondjak a vágyaknak
Mostanra mindent feláldoztam
A pokol legalján, páholyban
A szívem az régen zálogban
Ez lett a sorsom, elkárhoztam

Árnyékok másznak le most az ágyadnál
Keresed a pénzedet, elfáradtál
A pia meg a buli régen nem hat már
Ha belekezdesz nincs visszaút

Paranoiás, paranoiás, paranoiás
A hideg kiráz, mindenki hibás
Folyton az ivás paranoiás, paranoiás
Paranoiás, paranoiás

Újra szanaszét, nyúlok a Xanaxért
Nem tudom elhagyni a kanapét
Pedig nem maradnék lehet hogy haladnék
Hogyha rád hallgatnék közel a szakadék
Kéne még haladék elég a maradék
Nem rémlik más csak a sziluettek
Mondd meg, a többiek hova lettek?
Mi lettünk végül a szörnyetegek
Emlékszem ahogyan öleltelek
Más néz rám vissza a tükörből
Vigyáznak rám most odaföntről
Akik eltávoztak a Földről
Már kikéne másznom a gödörből

Paranoiás, paranoiás, paranoiás
A hideg kiráz, mindenki hibás
Folyton az ivás paranoiás, paranoiás
Paranoiás, paranoiás

Érzem a szobámban
Rajtam kívül valaki még van itt
Hetek óta nem hagy aludni
A jelen a múltba hajlik át
Az arcom megint oly sápadt
És a szemem is karikás
Én nem hittem volna hogy
Lehetek én is paranoiás
Ártatlan változhat most egy bűnösből
Szörnyek válnak hősökből
Ezért kibújok a bőrömből
Egyből támadok ösztönből

Paranoiás, paranoiás, paranoiás
A hideg kiráz, mindenki hibás
Folyton az ivás paranoiás, paranoiás
Paranoiás, paranoiás

Amit rólam beszélnek bolondság
Elhitted, mikor azt hazudták, hogy

A pénz a fejembe száll nem tudom ki a hibás
Lelépett mindenki más
Mondhatnék még egy imát
De inkább mélyebbre megyek
Összefolynak a napok és telnek a hetek
Én érzem, itt van a helyem
Ezért feltettem mindent hogy megtudjam
Hogy az életben vajon elbuktam
Mindent ami még megmaradt nekem lentről
El kell engedjem a kezed
El kellett adnom a hangom
Hogy felfigyeljenek rám
Hallják fent a hegyekben
És lent a mélyben, pedig meg se kértem

El kellet adnom a hangom
Hogy felfigyeljenek rám