Budapest Bár - A vén cigány dalszöveg (lyrics)
[Budapest Bár - A vén cigány dalszöveg lyrics]
Zölderdő mélyén, kispatak szélén
Párjával él egy öreg cigány
Vén öreg ember nótája nem kell
Nem kell a nótája senkinek se már
Szép tavasz járja
Zöld a fa ága kisgalamb vígan turbékol a fán
Ősz feje kábul szíve kitárul s párjához
Így szól a vén cigány
Hol van a hegedűm párom
Tavasszal minden vidám
Városba elmegyek máma, én az öreg cigány
Egyszer még had muzsikáljak
Szívemből úgy igazán
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még
A vén cigány, öreg cigány a vén cigány
És a vén ember elteper csendben
Hóna alatt a kopott hegedű
Alig bír járni lábain állni
De szívében mégis ott él a derű
Városba érve, fáradtan lép be egy
Csillogó fényes terem ajtaján
Vére fellobban szíve megdobban
S középre tipeg az öreg cigány
Nagyságos uraim kérem, nem
Tudom ismernek-e még
Könyörgöm de sokat húztam, valaha régesrég
Egyszer még had muzsikáljak
Szívemből úgy igazán
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még
A vén cigány, öreg cigány, a vén cigány
Csend lett egy percig, így szól az egyik
Jóuraim ma mulatunk ugye?
Nyissanak ajtót ezt a vén
Rajkót látni szeretném, repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért
Nyitva az ajtó, kész a hatás
Jó öreg párja már halva találja
Beszól az anyó, urak, jó mulatást!
Nem muzsikál sohasem már
Csendes lett már a vén cigány
Erdőban alussza álmát, vadgalamb búg a fán
Öreg vén anyóka sírját, virággal diszíti már
Vadgalamb sírva dalolja, hogy élt
Egyszer egy cigány
Öreg cigány, a vén cigány
Párjával él egy öreg cigány
Vén öreg ember nótája nem kell
Nem kell a nótája senkinek se már
Szép tavasz járja
Zöld a fa ága kisgalamb vígan turbékol a fán
Ősz feje kábul szíve kitárul s párjához
Így szól a vén cigány
Hol van a hegedűm párom
Tavasszal minden vidám
Városba elmegyek máma, én az öreg cigány
Egyszer még had muzsikáljak
Szívemből úgy igazán
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még
A vén cigány, öreg cigány a vén cigány
És a vén ember elteper csendben
Hóna alatt a kopott hegedű
Alig bír járni lábain állni
De szívében mégis ott él a derű
Városba érve, fáradtan lép be egy
Csillogó fényes terem ajtaján
Vére fellobban szíve megdobban
S középre tipeg az öreg cigány
Nagyságos uraim kérem, nem
Tudom ismernek-e még
Könyörgöm de sokat húztam, valaha régesrég
Egyszer még had muzsikáljak
Szívemből úgy igazán
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még
A vén cigány, öreg cigány, a vén cigány
Csend lett egy percig, így szól az egyik
Jóuraim ma mulatunk ugye?
Nyissanak ajtót ezt a vén
Rajkót látni szeretném, repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért
Nyitva az ajtó, kész a hatás
Jó öreg párja már halva találja
Beszól az anyó, urak, jó mulatást!
Nem muzsikál sohasem már
Csendes lett már a vén cigány
Erdőban alussza álmát, vadgalamb búg a fán
Öreg vén anyóka sírját, virággal diszíti már
Vadgalamb sírva dalolja, hogy élt
Egyszer egy cigány
Öreg cigány, a vén cigány