Children of Distance - Alagút dalszöveg (lyrics)
Children of Distance [Ács Róbert, Nyári Roland, Somogyi Péter]
[Children of Distance - Alagút dalszöveg lyrics]
Te csak keresed bennem a hűtlent
Nem fáj, hogy így alakult
Maradok vihar közben a szélcsend
Egy elhagyott alagút
Előttem ismeretlen, tompa fény mögöttem
A boldogságom keresném, de
Eltévedtem a ködben
A hangod hív, kiált felém
A félelem hasít belém
A szél beszél, és sodor
Gyűrött megtépett papírt elém
Felveszem és olvasom, könnybe
Lábadt szemekkel
Nagybetűvel, feketével rá írva, hogy
Ne menj el
Tudom te nem döntenél így, ha én elhagynálak
Ezt a papírt én írtam és
Hagytam utolsó nap nálad
Eltűntem és nem láttam, hogy
Merre tart az alagút
Az eszem visszatartana, a szívem
Ami haza húz
Hiába fáj, így is visszavárlak
Nem hogy ártanék
Azt hiszem, hogy hülye vagyok
Még így is megbocsájtanék
Megtörtek a hónapok, nem mondanám
Hogy jól vagyok
Tudtam, vannak nehéz percek, jöhetnek
Még rossz napok
Megviselt, hogy én is láttam
Közeleg a vég nekünk
Én hoztam meg a döntést, lehet
Mind a ketten tévedünk
Úgy érezted bírnád még, de
Nem volt erőm folytatni
Annyi minden bántott téged, mégis
Sosem mondtad ki
Nehéz volt ez nekem, nem
Magamra, csak rád gondoltam
Érzem, neked nem jó, hogy
Ilyen sokat távol voltam
Nem lehet ezt feldolgozni, ennek
Mindig nyoma marad
Gondolok rád ma is, amikor
Bámulom a szoba falat
Közénk állt a távolság, azt
Hittem nem akadály
Azt hittem, ha szeretlek, a
Szívem majd hazatalál
Belátom várnak rám még nyomasztó éjjelek
Hidd el nekem nem is
Szándékom, hogy értselek
Nem hittél nekem, de én
Csak jó akartam lenni
Én már kinőttem, hogy parádézzak
Jobb ha hagylak menni
Csak magamat adtam, de te
Bennem nem ezt kerested
A szavamat kaptad, engem
Felesleges szeretned
Az erőnk elhagyott, mert vitákba fektetted
Bízhattál volna bennem, de hiába, nem tetted
A sötét életemen szaladt át a fény
Lehettél volna gyémánt, de
Maradtál csak szén
Így kellett lennie, és ha el kellett vesznem
Büszkén nézek vissza
Mert csak edzettebb lettem
Nem fáj, hogy így alakult
Maradok vihar közben a szélcsend
Egy elhagyott alagút
Előttem ismeretlen, tompa fény mögöttem
A boldogságom keresném, de
Eltévedtem a ködben
A hangod hív, kiált felém
A félelem hasít belém
A szél beszél, és sodor
Gyűrött megtépett papírt elém
Felveszem és olvasom, könnybe
Lábadt szemekkel
Nagybetűvel, feketével rá írva, hogy
Ne menj el
Tudom te nem döntenél így, ha én elhagynálak
Ezt a papírt én írtam és
Hagytam utolsó nap nálad
Eltűntem és nem láttam, hogy
Merre tart az alagút
Az eszem visszatartana, a szívem
Ami haza húz
Hiába fáj, így is visszavárlak
Nem hogy ártanék
Azt hiszem, hogy hülye vagyok
Még így is megbocsájtanék
Megtörtek a hónapok, nem mondanám
Hogy jól vagyok
Tudtam, vannak nehéz percek, jöhetnek
Még rossz napok
Megviselt, hogy én is láttam
Közeleg a vég nekünk
Én hoztam meg a döntést, lehet
Mind a ketten tévedünk
Úgy érezted bírnád még, de
Nem volt erőm folytatni
Annyi minden bántott téged, mégis
Sosem mondtad ki
Nehéz volt ez nekem, nem
Magamra, csak rád gondoltam
Érzem, neked nem jó, hogy
Ilyen sokat távol voltam
Nem lehet ezt feldolgozni, ennek
Mindig nyoma marad
Gondolok rád ma is, amikor
Bámulom a szoba falat
Közénk állt a távolság, azt
Hittem nem akadály
Azt hittem, ha szeretlek, a
Szívem majd hazatalál
Belátom várnak rám még nyomasztó éjjelek
Hidd el nekem nem is
Szándékom, hogy értselek
Nem hittél nekem, de én
Csak jó akartam lenni
Én már kinőttem, hogy parádézzak
Jobb ha hagylak menni
Csak magamat adtam, de te
Bennem nem ezt kerested
A szavamat kaptad, engem
Felesleges szeretned
Az erőnk elhagyott, mert vitákba fektetted
Bízhattál volna bennem, de hiába, nem tetted
A sötét életemen szaladt át a fény
Lehettél volna gyémánt, de
Maradtál csak szén
Így kellett lennie, és ha el kellett vesznem
Büszkén nézek vissza
Mert csak edzettebb lettem