Children of Distance - Alagút dalszöveg (lyrics)

Te csak keresed bennem a hűtlent

Nem fáj, hogy így alakult

Maradok vihar közben a szélcsend

Egy elhagyott alagút

Előttem ismeretlen, tompa fény mögöttem

A boldogságom keresném, de
Eltévedtem a ködben

A hangod hív, kiált felém
A félelem hasít belém

A szél beszél, és sodor
Gyűrött megtépett papírt elém

Felveszem és olvasom, könnybe
Lábadt szemekkel



Nagybetűvel, feketével rá írva, hogy
Ne menj el

Tudom te nem döntenél így, ha én elhagynálak

Ezt a papírt én írtam és
Hagytam utolsó nap nálad

Eltűntem és nem láttam, hogy
Merre tart az alagút

Az eszem visszatartana, a szívem
Ami haza húz

Hiába fáj, így is visszavárlak
Nem hogy ártanék

Azt hiszem, hogy hülye vagyok
Még így is megbocsájtanék

Megtörtek a hónapok, nem mondanám
Hogy jól vagyok

Tudtam, vannak nehéz percek, jöhetnek
Még rossz napok

Megviselt, hogy én is láttam
Közeleg a vég nekünk

Én hoztam meg a döntést, lehet
Mind a ketten tévedünk

Úgy érezted bírnád még, de
Nem volt erőm folytatni

Annyi minden bántott téged, mégis
Sosem mondtad ki

Nehéz volt ez nekem, nem
Magamra, csak rád gondoltam

Érzem, neked nem jó, hogy
Ilyen sokat távol voltam

Nem lehet ezt feldolgozni, ennek
Mindig nyoma marad

Gondolok rád ma is, amikor
Bámulom a szoba falat

Közénk állt a távolság, azt
Hittem nem akadály

Azt hittem, ha szeretlek, a
Szívem majd hazatalál

Belátom várnak rám még nyomasztó éjjelek

Hidd el nekem nem is
Szándékom, hogy értselek

Nem hittél nekem, de én
Csak jó akartam lenni

Én már kinőttem, hogy parádézzak
Jobb ha hagylak menni

Csak magamat adtam, de te
Bennem nem ezt kerested

A szavamat kaptad, engem
Felesleges szeretned

Az erőnk elhagyott, mert vitákba fektetted

Bízhattál volna bennem, de hiába, nem tetted

A sötét életemen szaladt át a fény

Lehettél volna gyémánt, de
Maradtál csak szén

Így kellett lennie, és ha el kellett vesznem

Büszkén nézek vissza
Mert csak edzettebb lettem