Children of Distance - Búcsúlevél dalszöveg (lyrics)

Vers százszor fogalmaztam át e lapot
Százszor gondoltam át mit írjak Neked
Számítok rá, hogy választ nem kapok
Száz év múlva sem érem el a kezed

Beszélni nehéz, ezért csak írok
Remélem, olvasod e levelet
Torkomban gombóc, szólni nem bírok
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!

Prológus erősnek mutatom magam, de amikor
Nem lát senki, könnyezek
A szobám mélyén éjnek éjén
A sötétségben ő vezet
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod
Ezt a számot
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok
Az egész életem csődbe ment
Lehúzhatom a klotyón
Indulásra készen állok, már nincs
Itt semmi motyóm


De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer
S a belőled fakadó űrnek
Adózok egyetlen néma perccel!

Versszak:
Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok
Itt lenn nézem a kezed, koszos, többé
Nem érhet már hozzám
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám
Nézem az ajkad, altat, egy
Ideje némán hallgat
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz
Tényeket hidegen közölt, nézd a lelkem
Itt soha nem látod meg a közönyt
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat
Téged oda húz egy kéz
Ami engem a halálba rángat
De most elmegyek, elfogyok, mint
A gyertyáról a viasz
Tudom, ha valaha meghallod a nevem
Azt kérdezed: ki az?

Tudom, ha valaha meghallod a nevem
Azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam
De ez őszinte és igaz
Mikor ezt olvasod azt mutatom
Hogy az emlékedet ellököm
Pedig velem marad mindaddig
Amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a
Hallban a zongora, ez a lágy mézédes
Pillanat emlékeztet csókodra
De most nincs más, csak egy törött üveg
Ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

Versszak:
Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet
Lassan csorog rá a papírra
Az életem gyors lepereg
Fájdalmas óráknak élem meg
A tovatűnő perceket
A toll kicsúszik a kezemből
Többé már nem serceg
Minden emlékemmel két kezem között
Vérbe fagyva heverek
De már megérte, ha csak egyszer
Is szíven talán pár sorom
Talán megérted, hogy a bitófát
Csak önmagamnak ácsolom
Te meg csak kirúgod a széket amin
Lábujjhegyen ácsorgom
Csak szerettem volna visszahozni újra
A szép képeket
Látni akartam ismét szemedben a fényeket
De Te csak alázz, gyalázz, taposs el
Mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal
Kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megőrülök, de nem fogod
Fel soha már, nélküled kínok száza, álmatlan
Éjszakák sora vár
Most úgy megyek el, hogy az
Életemben nem maradt több vigasz
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem
Azt kérdezed: ki az?

Tudom, ha valaha meghallod a nevem
Azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam
De ez őszinte és igaz
Mikor ezt olvasod azt mutatom
Hogy az emlékedet ellököm
Pedig velem marad mindaddig
Amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a
Hallban a zongora, ez a lágy mézédes
Pillanat emlékeztet csókodra
De most nincs más, csak egy törött üveg
Ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

Versszak: Most már sírok a képeken
Amiken eddig Veled nevettem
Most már a polcomról levettem minden emléket
Amit szerettem most írom, amíg bírom a
Szánalmas utolsó levelem
De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán
Akárcsak a szerelem
Pedig érted meghalnék mindig, ha
Tudnám, hogy volna mért, tegnap sírtam
Ma sírok és sírni fogok a holnapért
Mindig is a kacérság volt a
Szemedben, de nem vettem komolyan
A kedved ide-oda csapongó volt
Hol ilyen, hol olyan
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik
Napról a másikra
Akár egy hamvadó cigarettát
A zöldellő pázsitra
De Téged nem érdekel, amit érzek
Mert az önzőséged elvakít
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít
Eltaszítanám az életem, ha ehhez
Elég bátor lennék
De csak a gondolattal játszom, hogy
A tollal olyat tennék
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet
Előtte átszúrnám a gigám
És így megszűnnének az érzéseim
És vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm
Örökké a nevedet
És talán Te is rájössz ki vagyok
Ha olvasod ezt a levelet