Children of Distance - Beforratlan sebek dalszöveg (lyrics)
Children of Distance [Ács Róbert, Nyári Roland, Somogyi Péter]
[Children of Distance - Beforratlan sebek dalszöveg lyrics]
Life guess is scars, will always heal man
Ayo, my scars are showin
And these bars of emotion
But, I’ve come to realize that
This is part of growin
Dinner with a regrets will never come easy
I’ve done wrong but these mistakes
Will always teach me
To keep my head straight
And find the best way
To keep living good while a
Release the dead way
That brings me down, drowning and sorrow
Everydays are blessin so
I’m counting tomorrows
Cuz the next day can bring the answer
The future means I’m not living backwards
Pain isn’t stay in my suffering is optional
Life is hard, we strugglin through obstacles
So was in seek here and think about my life
My reasons to rhyme and the thoughts
That I give to sound
It's make me cry but makes me stronger
It’ll make me real
Tho’ it’ll take me longer
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Versszak (Horus)
Könnycsepp fut az arcomon, mikor
Az ágyam mellé térdelek
Uram miért nem értelek? Mondd meg
Miért nem mondod azt, hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám
Tekinteted nem veted
Csak a fájdalmat kapom, reggel
Beforratlan sebekkel ébredek
Lehullt az eső, hangom már a
Köddel száll az égig
A napsugár a felhők között
Fájdalmam híre miatt fénylik
Nem vágyom a jóra, nem vágyok dicsőítő szóra
Soha nem kértem semmit az égtől
Még nem jött el az az óra
Csak egy csalódott srác vagyok, ki
A semmi közepéről érkezett
Kinek fáj ha szíven döfik
Mikor azt ordítják, hogy ég veled
Vérzik a szívem, mikor a
Fájó múltra gondolok, igazad volt
Te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok
Néha tested megremegett, de én
Mindig megfogtam kezedet
Két szemedbe nézve magamat láttam
Ki a rosszról megfeledkezett
Elmúltak a fájó rossz idők de
Még a hegek megmaradtak
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Versszak (Carp-E) lassan elteltek az évek
És most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék
Még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak
De hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány
Akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom
Nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni
És veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom
Így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem
Talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni
Szíved erős falát csak, hogy megbocsásson
S végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb
De talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla
De megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek
Volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk
Erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit
Ha az kételyeket támaszt
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Versszak (Shady)
Emlékszem arra a kopottas padra, az
Árnyas fák alatt ültél
Mint egy angyal olyan ártatlannak
És szárnyaszegettnek tűntél
Emlékszem szavadra, és mikor megfogtad kezem
Bizsergető érzés járta át testem
Tudtam ez lesz a végzetem
Ha egyet kívánhatnék, az Te
Lennél, tündöklő éjszakám, fényes nappalom
Édes angyalom a felhők fölül néz ma rám
Vesd le rám tekinteted és
Borítsd rám a szárnyaid
Miként egykor én takartalak be
És teljesítettem vágyaid
Úgy csillogott a szemed, mint a
Tó vize, ahol sétáltunk
Most pedig úgy hullik az eső
Ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk
Tudtam én is nagyon jól, hogy
Semmi sem tart örökké
Pedig Te voltál az egyetlen
Aki velem törődtél
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat
Nem a nyári virágeső, ami
Ránk dobálta a szirmokat
Most virág borítja sírodat, előtte
Itt állok az esőben
Hallom a hangod, ahogy hívogat
A félelmeim legyőztem
Az a szenvedés, hogy élek
Nélküled létezem de minek
Irántad érzett szerelmem soha nem
Adnám oda senkinek
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos
Foltos zsebein az elvarratlan szálak nem
Gyógyítják beforratlan sebeim
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Ayo, my scars are showin
And these bars of emotion
But, I’ve come to realize that
This is part of growin
Dinner with a regrets will never come easy
I’ve done wrong but these mistakes
Will always teach me
To keep my head straight
And find the best way
To keep living good while a
Release the dead way
That brings me down, drowning and sorrow
Everydays are blessin so
I’m counting tomorrows
Cuz the next day can bring the answer
The future means I’m not living backwards
Pain isn’t stay in my suffering is optional
Life is hard, we strugglin through obstacles
So was in seek here and think about my life
My reasons to rhyme and the thoughts
That I give to sound
It's make me cry but makes me stronger
It’ll make me real
Tho’ it’ll take me longer
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Versszak (Horus)
Könnycsepp fut az arcomon, mikor
Az ágyam mellé térdelek
Uram miért nem értelek? Mondd meg
Miért nem mondod azt, hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám
Tekinteted nem veted
Csak a fájdalmat kapom, reggel
Beforratlan sebekkel ébredek
Lehullt az eső, hangom már a
Köddel száll az égig
A napsugár a felhők között
Fájdalmam híre miatt fénylik
Nem vágyom a jóra, nem vágyok dicsőítő szóra
Soha nem kértem semmit az égtől
Még nem jött el az az óra
Csak egy csalódott srác vagyok, ki
A semmi közepéről érkezett
Kinek fáj ha szíven döfik
Mikor azt ordítják, hogy ég veled
Vérzik a szívem, mikor a
Fájó múltra gondolok, igazad volt
Te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok
Néha tested megremegett, de én
Mindig megfogtam kezedet
Két szemedbe nézve magamat láttam
Ki a rosszról megfeledkezett
Elmúltak a fájó rossz idők de
Még a hegek megmaradtak
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Versszak (Carp-E) lassan elteltek az évek
És most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék
Még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak
De hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány
Akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom
Nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni
És veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom
Így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem
Talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni
Szíved erős falát csak, hogy megbocsásson
S végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb
De talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla
De megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek
Volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk
Erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit
Ha az kételyeket támaszt
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Versszak (Shady)
Emlékszem arra a kopottas padra, az
Árnyas fák alatt ültél
Mint egy angyal olyan ártatlannak
És szárnyaszegettnek tűntél
Emlékszem szavadra, és mikor megfogtad kezem
Bizsergető érzés járta át testem
Tudtam ez lesz a végzetem
Ha egyet kívánhatnék, az Te
Lennél, tündöklő éjszakám, fényes nappalom
Édes angyalom a felhők fölül néz ma rám
Vesd le rám tekinteted és
Borítsd rám a szárnyaid
Miként egykor én takartalak be
És teljesítettem vágyaid
Úgy csillogott a szemed, mint a
Tó vize, ahol sétáltunk
Most pedig úgy hullik az eső
Ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk
Tudtam én is nagyon jól, hogy
Semmi sem tart örökké
Pedig Te voltál az egyetlen
Aki velem törődtél
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat
Nem a nyári virágeső, ami
Ránk dobálta a szirmokat
Most virág borítja sírodat, előtte
Itt állok az esőben
Hallom a hangod, ahogy hívogat
A félelmeim legyőztem
Az a szenvedés, hogy élek
Nélküled létezem de minek
Irántad érzett szerelmem soha nem
Adnám oda senkinek
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos
Foltos zsebein az elvarratlan szálak nem
Gyógyítják beforratlan sebeim
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak