Children of Distance - Egy életen át dalszöveg (lyrics)

Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át

Egy éjszaka volt, csak elfut az élet
Semmire nincs időm, csak számolom a perceket
De miért kell, hogy mindig fájjon a vége?
Letörlöm a könnyeim, szép csak így lehet

Mint az út porát a szél
Az élet úgy sodor távol
De mindig visszatérsz, a múltunk összeláncol

Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár


Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át

Csend van benn, de a szív kalapál
Minden mi vagyok úgy teszed szebbé:
Ölelsz reggel, elköszönsz csókkal
És minden bajt el is feledtettél
Kelünk a nappal, fekszünk a Holddal
Én veled tartok egy életen át
Nehéz az út, tele veszéllyel
De a túlra csak veled érhetek át
Nem erőltettünk semmit, féltünk
Mert már mindenki felszínes
Annyit csalódtunk, nem hittük
Hogy az élet az lehet még színes
Virágot rajzol a tél az ablakra
Ezen a fázós reggelen
Csak annyit súgok hozzád bújva
Hogy hiányoztál nekem

Mint az út porát a szél
Az élet úgy sodor távol
De mindig visszatérsz, a múltunk összeláncol

Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át

Körülöttünk minden bizonytalan
Ezért vagyok én is elkeseredve
Kavarogni fognak a gondolatok
Hogyha magamban ezeket nem teszem rendbe
A szívem néha majd közbe is szólna
És nem hagyja nekem, hogy elfeljtsem
Ha téged szeretlek tudom jól én is
Nem kell a világnak megfelelnem
Nem fejtjük meg az életet, mi
Nem kutatjuk tovább az értelmét
Amíg nem választ el tőled a holnap
Egy álom lett ez az ébrenlét
Tanultam én is a hibákból
Így a múltamat nem kell lezárnom
Azok is mi voltunk egyszer rég
De már úgy szeretünk, hogy ne fájjon

Mint az út porát a szél
Az élet úgy sodor távol
De mindig visszatérsz, a múltunk összeláncol

Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át