Children of Distance - Egyedül a világ közepén dalszöveg (lyrics)

Versszak: (Carp-E)
Lassan leszáll az este, csak én ülök a padon
És tudom, hogy az élet rövid
Épp ezért most hagyom
Hogy elragadjon ma este a magány, és a talány
Hogy miért vagyok egyedül a világ közepén
S talán
Tudom a választ, ami megváltoztat mindent
Hisz az árnyékom az egyetlen
Ami visszaintett
Mert ez egy olyan hely ahol elveszhet a hited
Ahol tudod, hogy a múlt még fáj
Mert még sokra viszed
Még fáj minden perc mit magam mögött hagyok
Még fáj, s égeti szívem, és sebei már nagyok
De nincs választásom, ez az én sorsom
Az, hogy míg élek magamból a sorokat ontom
S ha elveszek
Ez fenn marad majd rólam és meglátod
Hogy egyedül a világ közepén
Miért kell állnod


Hallod most hogy szól belőlem
Az elnyomott lélek?
Hallod, hogy egyedül van? És
Én csak ettől félek van ember ki azt mondja
Hogy lehet itt még remény
De az élet az nem változik
Marad ilyen kemény
S csak egy dolog van ami kérek tőled
És ez csekély soha ne add fel, igen
Mert mindig lehet esély
Itt egyedül a világ közepén nincsenek szavak
Megmaradt pár érzés, de eltűnt már a harag
Amit éreztem a világra, mert eldobott magától
És ezért nem félek, míg élek többé a haláltól

Átsírt éjszakák, elvesztett barátok
A világ közepén magadat egyedül találod
És csak áldod, azt az órát
Mikor nevetett a szád, hiányzik az a valaki
Aki társként gondolt rád

Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek
Szívedbe marnak az emlékek, az
Együtt töltött hetek
Fáj minden perc mikor, magányosan
Fekszel az ágyban, rossz belegondolni
De egyedül vagy a világban

Versszak: (Horus)
Tudod, magányosan tengetem életem
A világ közepén
Sokan mondogatják nekem, nyugi
Van még remény, de nem hiszek nektek
Kicsit bizonytalan vagyok
Az életben nem tudom azt
Hogy kire mikor számíthatok
Ha baj van, minden egyes
Ember hátat fordít nekem
Kemény lett az életem
És ezt nektek köszönhetem
Na de várjatok! Egyszer, majd
Ha alkalmat találok
Kitörök a semmiből, és azt nem háláljátok
Meg amit egyenesen tőlem kaptok majd
Úgy fogtok majd nyivákolni
Mint egy siketfajd
A világ közepén, egyedül állok, és várok
Várok valamire, vakul kergetek egy álmot
Egy álmot ahol magasan a fellegekben szállok
Boldog vagyok attól, hogy letekinthetek rátok
Lenézek az emberekre, sok hibát meg látok
De nem tudom
Hogy rám nézve ez áldás-e vagy átok
Ha átok, akkor szép lassan
Csendben odébb állok, és a picike kis
Falumba csendben visszamászok
Hisz a világ közepén, az
Élet csendes és nyugodt
Ott álok középen, mint angyal mi megbukott
Síri csendben nézek a napra
És várok a napra
Amikor a világ minden tarka sarka, arra
A gondolatra ébred, és feléled
A világ közepén egyedül, biztos, hogy véged

Átsírt éjszakák, elvesztett barátok
A világ közepén magadat egyedül találod
És csak áldod, azt az órát
Mikor nevetett a szád, hiányzik az a valaki
Aki társként gondolt rád

Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek
Szívedbe marnak az emlékek, az
Együtt töltött hetek
Fáj minden perc mikor, magányosan
Fekszel az ágyban, rossz belegondolni
De egyedül vagy a világban

Versszak: (Carp-E & Horus)
Eldobott a világ magától, még mindig félek
Még mindig nem értem
Hogy mi értelme a létnek
Ha a népek amik félnek
És jót már nem remélnek
Vajon eléri őket is az érzés, amitől feléled
Majd minden világ, amit összerombolt elménk
S ha azt megtennénk, hogy feladjuk a harcot
Vajon el tudnánk e viselni
Ezt a nagy kudarcot
Hogy már nincsen ami megmaradt
Ami életben tartott
Minket és a világunkat, de még nem tudod
Hogy miért? Nem tudod
Hogy miért nem érinted meg mások szívét
Pedig ha megtudnád minden, másként lenne
Mindenki megértene, és érted sokat tenne
Boldog lenne mindenki, mindenhez lenne kedve
Érded miről beszélünk? Ez az élet rendje
Ha te is így csinálnád, kicsit nyitott lennél
A világ közepén, te sem egyedül ülnél
Talán egy csajjal? Talán boldogan?
Mindegy, hogy miként, de nem magányosan
Ne hidd azt, hogy a sült
Galamb a szádba berepül, ha így gondolkodsz
Akkor maradj inkább egyedül

Átsírt éjszakák, elvesztett barátok
A világ közepén magadat egyedül találod
És csak áldod, azt az órát
Mikor nevetett a szád, hiányzik az a valaki
Aki társként gondolt rád

Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek
Szívedbe marnak az emlékek, az
Együtt töltött hetek
Fáj minden perc mikor, magányosan
Fekszel az ágyban, rossz belegondolni
De egyedül vagy a világban

Versszak: (Shady)
A világegyetemben van egy apró világ
Ami csak az enyém, ahol senki se lát
Ahova elbújhatok, hogyha valami bánt
Ahol nem érhet vád, hogyha szakad a gát
Tépázott szavam szakadt szárnnyal szárnyal
Odakint a Gonosz sötét árnnyal árnyal
A titkokat vadul kutatva vájkál
A múlt fájdalmas útján járkál
Tűz ég a szemeiben
Gőgös vér folyik ereiben
Összeroppantana, hogy hallja
Kell kezeiben, de itt az elme
Egy hely ahova elbújhatok
Ha kell gyenge, vagy erős vagyok
Minden pillanat, minden szó, minden dal
Itt születik minden, ami az érzésekről vall
Minden titkom
Minden belső hang amit csak a fejem hall
Ha éppen nyugalom tör rám
Vagy az agyam besokall
Nincsen fal, de van egy tér
Ami az átlagtól eltér
Ahol a jó és rossz érzés egymással megfér
És ez tartalmaz egy hegynyi hatalmas elegyet
Ezek közül ragadok minden alkalommal el egyet
Most felelősséggel tartozom mindazért
Amit mondok lehet, hogy folytatása lesz
Hiába teszek pontot
Persze van úgy, hogy nehéz, hogy
Nem mozdul a kéz
De a saját világomban nincs ember aki lenéz
És ha megáll az ész, akkor sincs semmi vész
Szinte megáll az idő
Amíg nincs teljesen kész
Mert a közepén én vagyok
Egyedül én, csakis én
Ide nem jön be senki, ide nem jön be a fény
De nekem nem is kell a
Dicsfény vagy a fejemre glória
Úgyis porrá lesz mindenki
Ha fedi majd a fólia
Nem emelkedek fel, amikor a mélybe jutok
Maradok neked én, feketén, mint a szurok

Átsírt éjszakák, elvesztett barátok
A világ közepén magadat egyedül találod
És csak áldod, azt az órát
Mikor nevetett a szád, hiányzik az a valaki
Aki társként gondolt rád

Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek
Szívedbe marnak az emlékek, az
Együtt töltött hetek
Fáj minden perc mikor, magányosan
Fekszel az ágyban, rossz belegondolni
De egyedül vagy a világban