Children of Distance - Úgysem kellesz dalszöveg (lyrics)

Leszarom mit gondolsz
Úgysem kellesz többé már
Engem nem fogsz hülyének nézni
Tudom, hogy nálad jobb is vár

Tudom úgyis én maradok már a lökött paraszt
De hiába
Így is mindig a hátam mögött maradsz
Szép volt, de egyedül meg
Sokkal jobban mutatok
Ha póráz van a nyakamban
Ne csodálkozz ha ugatok most tényleg
Ha azt hiszed, hogy miattad nem alszom
Akkor ébredj!
Bárcsak ne kellett volna a kardom adnom érted
Királylányként jöttél, de a mostohává lettél
Kérdezhetném ostobán
Hogy most hová mehetnék?
Hagyj békén, ne játszunk olyan durván
Megértem én is törölném a dátumot ha tudnám
De a múltunk nem válik már köddé ha szapulod


Imába foglalom, nem leszek többé a papucsod


Ó, neked az sem jó
Hogy a szívem adtam neked
Egyszer bárcsak megélhetném
Hogy ez másképp is lehet de addig

Leszarom mit gondolsz
Úgysem kellesz többé már
Engem nem fogsz hülyének nézni
Tudom, hogy nálad jobb is vár

Gondolkodtam, döntöttem, gyáva többé
Nem lehetek, a szemedbe hazudok
A hátad mögött felnevetek!
Nem érdemelsz mást, neked csak
Egy szolga voltam
Te csak parancsoltál, mehettem
A boltba nyomban
Nem utállak, de a hátam közepe
A jó hely neked, csak annyit remélek
Az anyósom is ott lesz veled
Eleinte elhittem, minden rendben
Boldogság van, egyik nap a postást, másik
Nap az orvost láttam
Búcsúzásképp majd ezt kapod ajándékba
Leszek első másnál, nem
Hiányzik a szamárlétra
Nem leszek már papucs, aki mindent helyesel
Letiltalak mindenhonnan
Jobb ha nem is keresel!


Ó, neked az sem jó
Hogy a szívem adtam neked
Egyszer bárcsak megélhetném
Hogy ez másképp is lehet de addig

Leszarom mit gondolsz
Úgysem kellesz többé már
Engem nem fogsz hülyének nézni
Tudom, hogy nálad jobb is vár

Nem volt szükség vitákra
Megírtad egy privátba, hivatkoztál hiányra
Hogy nem férünk egy világba
Magyarázatért kiáltva kiálltam, de mindhiába
A rád pocsékolt idő után azt
Hiszem még ennyi járna… mindegy
Rájöttem, a szabadság nagy kiváltság
Hogy kitetted a szűröm bébi?
Ez aztán a királyság
Egyedül az ágyat gyűröm
Vigyorgok a helyedre
Gondtalan az életem, így gondolok rád nevetve
Most meg az van itt könyörögsz
De nincsen ami rávehetne
Hogy visszamenjek hozzád? A
Jókedvem is rámehetne
Megőrültél? Ne viccelj, édesem, ezt elhitted?
A sors keze beintett
Az én kezem meg legyintett


Ó, neked az sem jó
Hogy a szívem adtam neked
Egyszer bárcsak megélhetném
Hogy ez másképp is lehet de addig

Leszarom mit gondolsz
Úgysem kellesz többé már
Engem nem fogsz hülyének nézni
Tudom, hogy nálad jobb is vár