Children of Distance - Jessica (ft. Mohamed Fatima) dalszöveg (lyrics)

Kiáltok de nem hallja senki
Úgy érzem nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy mint ezelőtt?

Nem volt más, csak egy átlagos tinilány, még
Hinni akart amiben nem volna szabad
Fogva tartják a kételyek, mert a tettek
Nélkül csak üresek a szavak
Megpróbál majd a szemükbe nézni, de
Nem akarja látni amit láthatna
A könnyek mögött csak az ígéretek
Hiába kérdezne várna a válaszra
Nem látták felnőni, mert nem értek
Rá, nem kislány már, ő is felfogta
Hogyha fontos lenne, meg számítana
Nem hagynák magára, de megszokta
Mégis hatalmas lett az űr benne, folyton
Csak keresi a választ a miértre
Senki sem érti meg milyen az, ha
Tizenévesen érzi magát teljesen kiégve


Nem tudja mi az, hogy bízni másban
Nevetni sosem, csak sírni láttam
Nem kapaszkodott már, meg nem küzdött
Mert nem tudta milyen ha a szív hibátlan
Nem maradt más, csak hogy véget
Vet, ennek a mérgező életnek
Vajon ki menti meg, ha senki sem hallja a
Sikolyát egy elveszett léleknek?

Kiáltok de nem hallja senki
Úgy érzem nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy mint ezelőtt?

Én láttam a szemét a gyermeknek
Mint egy kalitkában a szenvedő fogoly
Akit sebezni lehet, így tovább sebeznek
Megfojtják a láncok, már nem megy a mosoly
Gyengét bántani nagy dicsőség, a félelem
Ott van a torkában
Nap mint nap éli át a terrort
Egy kitaszított lány az osztályban
Mindenhol sötét, minden hol árnyak, oda
Sodródik ahova viszi az ár
Próbálna szólni, de a szülő nem látja
Amit meg mond azt nem hiszi tanár
A zaklatás vége egy műtét lett
A napjai egyre csak szürkébbek
A kemény mag örül, ez mennyire menő
Hogy mennyire a padlóra küldték le!
Még kevesebbet tart magáról, ha
Nem kell magának, hogy kellhet másnak?
Majd teltek az évek
És segítség nélkül nem lesznek
Nyomai a változásnak
Egy idő után már csak magát utálja
Mert hagyta, hogy győzzenek a félelmek
Csak a gyötrődés ami marad utána
Mert ezt hívjuk annak, ne életnek

Kiáltok de nem hallja senki
Úgy érzem nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy mint ezelőtt?

Ez a mese Egy lányról szol de
A története nem is annyira ritka
Jessicának jó szíve van csak az
Apja egy lecsúszott alkoholista
Minden nap a keserűség meg a
Szégyen veti meg az ágyát
Csak gyűlnek a számlák, de annyira futja
Hogy minden nap verje a lányát
Nincsenek barátok, nincsen szerelem, nincs
Boldogság, de magány van
Kétségbeesetten keresi a kiutat a mélyből
De őrlődik magában
Csak a bánat tapossa az árnyékát
Szabadulni szeretne az emlékektől
De egyre csak messzebbre taszítja magát
A vágyott szebb élettől
Bezárkózik, hogy ne tudja senki, de
Lassan megfullad a zajtól
Ordítani tudna, de belenevelték
Hogy a hallgatás megóv a bajtól
Éjszakánként az utcákat járja
Csak otthon ne kelljen lennie
Nem tudja mit kezdjen az élettel ha
Az élet semmit nem kezd vele

Kiáltok de nem hallja senki
Úgy érzem nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy mint ezelőtt?