Children of Distance - Életfogytig veled (ft. Fodor Liza) dalszöveg (lyrics)
Children of Distance [Ács Róbert, Nyári Roland, Somogyi Péter]
[Children of Distance - Életfogytig veled ft. Fodor Liza dalszöveg lyrics]
Tévedtem fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön volt
Túl sötét és hideg van
Pedig átölelsz, és úgy alszom
Amit mondasz őszinte
Mégis meg kell magam nyugtatnom
Úgy érzem, hogy megfojt
Úgy érzem, hogy tönkretesz
Úgy érzem, hogy méreg vagy
Ami bárhol vagyok körbevesz
Szabadságról álmodtunk
De rabság lett a vége mégis
Nem mertem beismerni
Mert félelemben éltem én is
Nem tőled féltem, hanem hogy
Én nélküled majd mit érek
Rájöttem, hogy kár volt
Ez lett kettőnknek a végítélet
A múltam újabb darabja vagy
Én lettem, ki magadra hagy
Ha rólad kérdeztek ma mások
Inkább le is tagadtalak
Nem jut ez majd hozzád el
Úgy éreztem, írni kellett
Azt sem tudom, őszintén
Hogy tudtam én hinni benned
Tévedtem fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön volt
Tele a fejem gondolatokkal
Írnék még, de tele a sor
Miattad vannak még szavak
Te vagy az ok, hogy nem pihen a toll
Körömmel karcolom bele
A sötét börtönöm falába
Hogy nem tudsz elengedni többé
S velem jössz majd a halálba
Néha eljössz, pár emléket
Bedobsz nekem az ablakán
Ha nem bántana minden szava
Talán meg is tartanám
Már bezártál a szívedbe, mikor
Mondtam, hagyjuk az egészet
Érd utol az életed, mert
Elmegy, és így lekésed
Én lettem a rögeszméd
De azt mondtad, erről nincs már szó
Aztán jött tőled egy sms
Az volt benne, hogy hiányzol
Már nem vagyunk összeláncolva
Már nem fogom a kezed
De valahol mindig ott leszek majd
Életfogytig veled
Tévedtem fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön volt
Veled az élet börtön
Én vagyok a rabod, és te vagy a láncom
Prédát játszom előtted
Nem csoda, ha gyengének látszom
Mindig a szívem követtem
De annyiszor megbántam kifakult már a kép
Amit egykor a szemeidben láttam
Szabadok voltunk mind a ketten
Mégis foglyod lettem néhány négyzetméteren
A négy fal meg mi ketten
Felednék már, de bolond szívem
Félek holtig szeret, most már
Idebent össze maradok zárva
Életfogytig veled
Elvettél már mindent
De vissza semmit nem adtál
Megbéklyóztál egy életre
És egy fájó emlék maradtál
El sem köszöntél tőlem
Nem is lesz rá alkalom
De visszagondolsz rám még egyszer
Egy megfáradt hajnalon
Tévedtem fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön volt
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön volt
Túl sötét és hideg van
Pedig átölelsz, és úgy alszom
Amit mondasz őszinte
Mégis meg kell magam nyugtatnom
Úgy érzem, hogy megfojt
Úgy érzem, hogy tönkretesz
Úgy érzem, hogy méreg vagy
Ami bárhol vagyok körbevesz
Szabadságról álmodtunk
De rabság lett a vége mégis
Nem mertem beismerni
Mert félelemben éltem én is
Nem tőled féltem, hanem hogy
Én nélküled majd mit érek
Rájöttem, hogy kár volt
Ez lett kettőnknek a végítélet
A múltam újabb darabja vagy
Én lettem, ki magadra hagy
Ha rólad kérdeztek ma mások
Inkább le is tagadtalak
Nem jut ez majd hozzád el
Úgy éreztem, írni kellett
Azt sem tudom, őszintén
Hogy tudtam én hinni benned
Tévedtem fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön volt
Tele a fejem gondolatokkal
Írnék még, de tele a sor
Miattad vannak még szavak
Te vagy az ok, hogy nem pihen a toll
Körömmel karcolom bele
A sötét börtönöm falába
Hogy nem tudsz elengedni többé
S velem jössz majd a halálba
Néha eljössz, pár emléket
Bedobsz nekem az ablakán
Ha nem bántana minden szava
Talán meg is tartanám
Már bezártál a szívedbe, mikor
Mondtam, hagyjuk az egészet
Érd utol az életed, mert
Elmegy, és így lekésed
Én lettem a rögeszméd
De azt mondtad, erről nincs már szó
Aztán jött tőled egy sms
Az volt benne, hogy hiányzol
Már nem vagyunk összeláncolva
Már nem fogom a kezed
De valahol mindig ott leszek majd
Életfogytig veled
Tévedtem fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön volt
Veled az élet börtön
Én vagyok a rabod, és te vagy a láncom
Prédát játszom előtted
Nem csoda, ha gyengének látszom
Mindig a szívem követtem
De annyiszor megbántam kifakult már a kép
Amit egykor a szemeidben láttam
Szabadok voltunk mind a ketten
Mégis foglyod lettem néhány négyzetméteren
A négy fal meg mi ketten
Felednék már, de bolond szívem
Félek holtig szeret, most már
Idebent össze maradok zárva
Életfogytig veled
Elvettél már mindent
De vissza semmit nem adtál
Megbéklyóztál egy életre
És egy fájó emlék maradtál
El sem köszöntél tőlem
Nem is lesz rá alkalom
De visszagondolsz rám még egyszer
Egy megfáradt hajnalon
Tévedtem fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön volt