Children of Distance - Sajnálom dalszöveg (lyrics)
Children of Distance [Ács Róbert, Nyári Roland, Somogyi Péter]
[Children of Distance - Sajnálom dalszöveg lyrics]
Versszak (Carp-E)
Van pár fájó emlék kettőnkről
Talán egyszer elfelejtem
Van pár kép az asztalon, és
Itt maradt a lelke bennem
Van pár rég ellopott mosoly
Őrzöm majd a széfemben
És vagy te, az egyetlen
Szép dolog az életben
Volt egy első csókunk, igazi
Tele voltunk szenvedéllyel
Volt egy közös álom, mámoros, ilyen
Csak egyszer ér el
Volt egy első éjszaka, tele
Tűzzel, ahogy rád néztem, és voltál te
Akivel én mindezt egyszer átéltem
Lesz pár közös évünk, közös
Élet, tudom együtt ketten
Lesz pár nehéz döntés, de
A könnycseppeket eltüntettem
Lesz pár álmatlan éjszaka, amit
Most még átírhatsz, és leszek én, akire ha
Kell, majd mindig számíthatsz
A mi történetünk végtelen, akkor
Is ha nem leszek, én szeretlek, és ha kell
Ezt majd felhasználom ellened
Mert rettegek, hogy egyszer még az
Én időm is lejárhat
Itt állok a szíved előtt
De merre van a bejárat?
Még mindig sajnálom, de úgy félek
Hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak
De az élet vár még mindig fáj
De messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom
Hisz messze jár
Versszak (Horus)
Annyira sajnálom, hogy nem adhatok többet
Egy fél szál ciginél
Egy kézfogásnál a buszmegállóban, tudom
Hogy többet ér
Sajnálom, ha nem vagyok kéznél
Ha szükség lenne rám
Már megbántam, de hidd el
Tényleg nem minden az én hibám
Ugyanúgy emberből vagyok, én is elrontom
De megpróbálom
A többi nem feltétlenül az én gondom
Szeretném, ha könnyebb lenne, csak
Fogadd el nem gondtalan
Egy másik világban élem napjaim
Akár egy hontalan
Úgy sajnálom az éveket, úgy röstellem
Hogy nem voltam ott
Nem talált gazdára a szomorúságod
Csak némán hallgatott
A szívem érzi az agyam nem fogja fel
Hogy miért is válnak szét dalok
Baj nélkül miért hallgatnak el
Miért akaszt ki, miért pont
Engem, miért pont ellened
Kell fellépnem, ha nem mást kérsz
Csak a barátságom kell neked?
Elköszönök tőled, keress mást
Tudom majd megbánom
Barátom mást nem tudok, mondani, mint
Hogy sajnálom
Még mindig sajnálom, de úgy félek
Hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak
De az élet vár még mindig fáj
De messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom
Hisz messze jár
Versszak (Shady)
Először éreztem ajkad, hogy ajkamra
Forró csókot éget
Sajnálom, mert azt gondoltam
Hogy ez egy kapcsolathoz bérlet
Sajnálom, mert későn jött, ehhez
Sem voltam elég érett, sajnálom, elhittem
Hogy létezik olyan: szép élet
Jól is voltam, meg nem is, mert nem
Volt még velem oly jó lány
Nem éreztem azt a vibrálást
Nem öntött el a forró vágy
Egyszer csak eljöttél hozzám
Gyengéden átöleltél
A legjobb barátom kísért el
Akibe beleszerettél
Önző voltam, sértett, szemét voltam veletek
Mert nem akartam hagyni azt
Hogy egymáséi legyetek
Egy történet sem végtelen, nem
Voltak, csak végletek
Válaszd a lányt, azt mondtam
De ha vele vagy, akkor én megyek
Ezt soha nem fogom átélni, hogy
Egyszer végre szép legyen
Nem gondoltam volna
Hogy az önzőség ilyen féktelen
Vajon lesz-e mikor lelkében
Megbocsájtás kap helyet?
Mert a barátságom választotta
A boldogságuk helyett
Még mindig sajnálom, de úgy félek
Hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak
De az élet vár még mindig fáj
De messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom
Hisz messze jár
Még mindig sajnálom, de úgy félek
Hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak
De az élet vár még mindig fáj
De messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom
Hisz messze jár ó, messze jár
Van pár fájó emlék kettőnkről
Talán egyszer elfelejtem
Van pár kép az asztalon, és
Itt maradt a lelke bennem
Van pár rég ellopott mosoly
Őrzöm majd a széfemben
És vagy te, az egyetlen
Szép dolog az életben
Volt egy első csókunk, igazi
Tele voltunk szenvedéllyel
Volt egy közös álom, mámoros, ilyen
Csak egyszer ér el
Volt egy első éjszaka, tele
Tűzzel, ahogy rád néztem, és voltál te
Akivel én mindezt egyszer átéltem
Lesz pár közös évünk, közös
Élet, tudom együtt ketten
Lesz pár nehéz döntés, de
A könnycseppeket eltüntettem
Lesz pár álmatlan éjszaka, amit
Most még átírhatsz, és leszek én, akire ha
Kell, majd mindig számíthatsz
A mi történetünk végtelen, akkor
Is ha nem leszek, én szeretlek, és ha kell
Ezt majd felhasználom ellened
Mert rettegek, hogy egyszer még az
Én időm is lejárhat
Itt állok a szíved előtt
De merre van a bejárat?
Még mindig sajnálom, de úgy félek
Hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak
De az élet vár még mindig fáj
De messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom
Hisz messze jár
Versszak (Horus)
Annyira sajnálom, hogy nem adhatok többet
Egy fél szál ciginél
Egy kézfogásnál a buszmegállóban, tudom
Hogy többet ér
Sajnálom, ha nem vagyok kéznél
Ha szükség lenne rám
Már megbántam, de hidd el
Tényleg nem minden az én hibám
Ugyanúgy emberből vagyok, én is elrontom
De megpróbálom
A többi nem feltétlenül az én gondom
Szeretném, ha könnyebb lenne, csak
Fogadd el nem gondtalan
Egy másik világban élem napjaim
Akár egy hontalan
Úgy sajnálom az éveket, úgy röstellem
Hogy nem voltam ott
Nem talált gazdára a szomorúságod
Csak némán hallgatott
A szívem érzi az agyam nem fogja fel
Hogy miért is válnak szét dalok
Baj nélkül miért hallgatnak el
Miért akaszt ki, miért pont
Engem, miért pont ellened
Kell fellépnem, ha nem mást kérsz
Csak a barátságom kell neked?
Elköszönök tőled, keress mást
Tudom majd megbánom
Barátom mást nem tudok, mondani, mint
Hogy sajnálom
Még mindig sajnálom, de úgy félek
Hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak
De az élet vár még mindig fáj
De messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom
Hisz messze jár
Versszak (Shady)
Először éreztem ajkad, hogy ajkamra
Forró csókot éget
Sajnálom, mert azt gondoltam
Hogy ez egy kapcsolathoz bérlet
Sajnálom, mert későn jött, ehhez
Sem voltam elég érett, sajnálom, elhittem
Hogy létezik olyan: szép élet
Jól is voltam, meg nem is, mert nem
Volt még velem oly jó lány
Nem éreztem azt a vibrálást
Nem öntött el a forró vágy
Egyszer csak eljöttél hozzám
Gyengéden átöleltél
A legjobb barátom kísért el
Akibe beleszerettél
Önző voltam, sértett, szemét voltam veletek
Mert nem akartam hagyni azt
Hogy egymáséi legyetek
Egy történet sem végtelen, nem
Voltak, csak végletek
Válaszd a lányt, azt mondtam
De ha vele vagy, akkor én megyek
Ezt soha nem fogom átélni, hogy
Egyszer végre szép legyen
Nem gondoltam volna
Hogy az önzőség ilyen féktelen
Vajon lesz-e mikor lelkében
Megbocsájtás kap helyet?
Mert a barátságom választotta
A boldogságuk helyett
Még mindig sajnálom, de úgy félek
Hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak
De az élet vár még mindig fáj
De messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom
Hisz messze jár
Még mindig sajnálom, de úgy félek
Hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak
De az élet vár még mindig fáj
De messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom
Hisz messze jár ó, messze jár