Children of Distance - Összetörve (ft. ReBecca) dalszöveg (lyrics)
Children of Distance [Ács Róbert, Nyári Roland, Somogyi Péter]
[Children of Distance - Összetörve ft. ReBecca dalszöveg lyrics]
Rég kitörölt emlékek, de
Néha mégis előtörnek
Az elvek amik hajtottak
Mára lassan felörlődnek
Helyes úton jártam, nem kerestem kiskapukat
Ezért volt ilyen keserű kitaposnom
Így az utat, túl sok verejték, ha nem
Tartasz ki betörhetnek
Minden akadálytól a jellemem
Csak erősebb lett
Megrémít a változás, de az
Állandóság körbe nőne
Nem adtam fel akkor sem
Ha láttatok már összetörve
Mindig hinni próbálsz, ez morzsol
Fel évek alatt, csodálkozom, hogy a remény a
Szívemben élve maradt
Ha kérdik sírtam-e, beismerem, nem tagadok
Az élet mint egy kirakós
Csak nem passzolnak a darabok
Ezernyi kis darabra, hullott minden legbelül
De egyszer úgyis eltűnök majd észrevétlenül
Én sírni sem tudok már és szólni sem ha fáj
De nem szabad megtörnöm még ha elsodor az ár
Lehet megmentettem ezreket
De engem vajon ki ment meg?
Senki mert mikor segítség
Kellett mindig kimentek
Anyu mondja mindig az élet
Akárhogy is kanyarog
Majd csak lesz valahogy kisfiam mert
Mindig is volt valahogy
De most eljött az a pont
Mikor nincs sehogy meggyötörve
Segítségért nézek fel és reményt
Vesztve rogyok földre
Szép emléket hantolok amik megmaradtak bennem
De már te is eltemettél és
Nincs értelme itt lennem
Összenőve a bánattal és lelkileg összetörve
Minden napom magányával pörög körbe-körbe
Kezeim még ökölben úgy szorítom már véresek
Lassan elhagy az erőm és
Egyre jobban szétesek
Ezernyi kis darabra, hullott minden legbelül
De egyszer úgyis eltűnök majd észrevétlenül
Én sírni sem tudok már és szólni sem ha fáj
De nem szabad megtörnöm még ha elsodor az ár
Szól egy hang azt suttogja, hogy
Valljam meg a bűnöm
A saját árnyékomtól felesleges menekülnöm
Akivé lettem nem más mint
A múltam görbe tükre
Elkövettem sok dolgot amikre
Nem vagyok büszke
Az iskolapad helyett inkább
Rendszeresen lógtam
Amíg más tanult én 14 évesen már ittam
Kipróbáltam mindenfélét
Óó amit csak lehetett
Drága dolgokat, de volt
Hogy a legócskább szemetet
És még ha jót is tettem néha
Kétlem, hogy én lennék a követendő példa
Ne ítélkezz, mindenkinek megvan a maga pokla
Hogy lehetnék újra egész
Ha nem törtem darabokra
Ezernyi kis darabra, hullott minden legbelül
De egyszer úgyis eltűnök majd észrevétlenül
Én sírni sem tudok már és szólni sem ha fáj
De nem szabad megtörnöm még ha elsodor az ár
Néha mégis előtörnek
Az elvek amik hajtottak
Mára lassan felörlődnek
Helyes úton jártam, nem kerestem kiskapukat
Ezért volt ilyen keserű kitaposnom
Így az utat, túl sok verejték, ha nem
Tartasz ki betörhetnek
Minden akadálytól a jellemem
Csak erősebb lett
Megrémít a változás, de az
Állandóság körbe nőne
Nem adtam fel akkor sem
Ha láttatok már összetörve
Mindig hinni próbálsz, ez morzsol
Fel évek alatt, csodálkozom, hogy a remény a
Szívemben élve maradt
Ha kérdik sírtam-e, beismerem, nem tagadok
Az élet mint egy kirakós
Csak nem passzolnak a darabok
Ezernyi kis darabra, hullott minden legbelül
De egyszer úgyis eltűnök majd észrevétlenül
Én sírni sem tudok már és szólni sem ha fáj
De nem szabad megtörnöm még ha elsodor az ár
Lehet megmentettem ezreket
De engem vajon ki ment meg?
Senki mert mikor segítség
Kellett mindig kimentek
Anyu mondja mindig az élet
Akárhogy is kanyarog
Majd csak lesz valahogy kisfiam mert
Mindig is volt valahogy
De most eljött az a pont
Mikor nincs sehogy meggyötörve
Segítségért nézek fel és reményt
Vesztve rogyok földre
Szép emléket hantolok amik megmaradtak bennem
De már te is eltemettél és
Nincs értelme itt lennem
Összenőve a bánattal és lelkileg összetörve
Minden napom magányával pörög körbe-körbe
Kezeim még ökölben úgy szorítom már véresek
Lassan elhagy az erőm és
Egyre jobban szétesek
Ezernyi kis darabra, hullott minden legbelül
De egyszer úgyis eltűnök majd észrevétlenül
Én sírni sem tudok már és szólni sem ha fáj
De nem szabad megtörnöm még ha elsodor az ár
Szól egy hang azt suttogja, hogy
Valljam meg a bűnöm
A saját árnyékomtól felesleges menekülnöm
Akivé lettem nem más mint
A múltam görbe tükre
Elkövettem sok dolgot amikre
Nem vagyok büszke
Az iskolapad helyett inkább
Rendszeresen lógtam
Amíg más tanult én 14 évesen már ittam
Kipróbáltam mindenfélét
Óó amit csak lehetett
Drága dolgokat, de volt
Hogy a legócskább szemetet
És még ha jót is tettem néha
Kétlem, hogy én lennék a követendő példa
Ne ítélkezz, mindenkinek megvan a maga pokla
Hogy lehetnék újra egész
Ha nem törtem darabokra
Ezernyi kis darabra, hullott minden legbelül
De egyszer úgyis eltűnök majd észrevétlenül
Én sírni sem tudok már és szólni sem ha fáj
De nem szabad megtörnöm még ha elsodor az ár