Children of Distance - Szél támad dalszöveg (lyrics)

Haragos a szívem, megdermed, ha támad a szél

Eltemet ez a föld, ha végleg
Beszövi a fátylat a dér

Kérlek vidd el a szavaim a porból
Nem marad ennyi se már

Elengedem a szívem
De csak ott ahol senki se jár

Nesztelen nappalok, és hallgatag éjszakák

Az együtt töltött időkkel
Összefonódott a némaság

Ez a gyötrődés magamban, már nem mostani

Egyszer csak azt vettem észre, hogy
Már nem tudok mit mondani



Hogy jutottunk idáig, ki változott meg
Te vagy én?

A másik szobában gondolkodom, a
Sarokban egy kanapén

Kérdeztem, hogy mi zavar? Kérdeztem
Hogy mi a baj?

Nekem hiányzik a frissesség, mint
Száraz földnek a zivatar

Annyi mondtál, minden jó lesz
Egyszer minden rendbe jön

Ami szembe jön üres ígéret
Amit lyukas zsebbe tömsz

A változástól félek, hogy majd
A magány jobban fáj

Az igazság az, ennél rosszabbul
Nagyon rég voltam már

Porosodó terveimmel gondolatban játszok

Miközben korosodó homlokomon mélyülnek
A ráncok

Feltámad a szél, fülembe változást súg

Nem is érdekel, hogy mi az már
Csak jöjjön valami új

Bárcsak érteném mit akar ma
Üzenni a szél nekem

A testem fáradt, magamat reménnyel mérgezem

Hiába megy a robot, nap mint nap elkeseredek

Kihalt belőlem minden, az
Életért nem lelkesedek

Feltettem az egészet arra, hogy
Majd jobb legyen

De miért küzdenék tovább
Ha nem leszel már ott velem?

Azt kérted tőlem, hogy csak
A szépre emlékezzek

De soha nem fogod átélni milyen
Az a feltépett seb

Megígértem nem dobom el az életemet

A barikádom lettél, a falon
Túl már félve megyek

Nem fogom megköszönni, mindazt
Amit értem tettél

El sem köszöntem, nem mondtad
El mit érezhettél

Nem látom, mégis tudom, követed a lépteimet

Álmodok rólad, de a csodákban
Már én se hiszek

Nem mindig könnyű, néha
Feltámad a szembeszél

Bár te nem mondod ki, de
A szemed mindent elmesél

Diák vagyok csupán, és tanítók a falak

De éjszaka elszaladnak a papírról a szavak

Mikor az elgyengülő papír a
Sok gondolat megszakad

Pusztán a reményvesztettség tintája
Marad rég

Temettem mindent már, de
Megteszem ha érdekel

A közös jövőnk halott, mégis
Nekem csak élve kell

Hazudók porát fújja most a szél az aszfaltra

Ne félj a színek újra előbújnak hajnalra

Sötétben indulok, de sötétség vár haza is

Nincs már más, csak az emléked ami hazavisz

Miért maradnék itt a gusztustalan mocsokban?

A gúnyos zajban te sem
Hallottad, ha zokogtam

Hosszú az út
De vajon mennyi lehet még előttem?

Az elmém életben van még, de testem erőtlen

Egy gerinctelen világ, ugye, nem
Is olyan szép itt

Addig nem lehetek új ember
Amíg nem öltem meg a régit