Children of Distance - Túl sokszor (feat. Knoll Gabi) dalszöveg (lyrics)
Children of Distance [Ács Róbert, Nyári Roland, Somogyi Péter]
[Children of Distance - Túl sokszor feat. Knoll Gabi dalszöveg lyrics]
Mindenki mondta, de nem hittem el
Hogy nem illettünk össze
Én akartam, hogy működjön
Te azt mondtad, hogy kösz ne
Talán nem tudtad a szívem töröd össze
De manapság már
Nem agyalok azon, visszajössz-e
Az i-re olyan könnyen tetted fel a pontot
Én nem haragszom, de
Nem is felejthetem el a dolgot
Vele vagy, mégis az én nevemet mondod
Bolond voltam, engedtem
Hogy legyek a bolondod
Nem erőltetem, hogyha neked ez így jól van
Mindegy mit akar a szemed
Ha a szíved szótlan én megfogadtam
Hogy nem állok a sorban
És mindig az maradok, aki voltam
Túl sokszor mondtam már
Hogy nem adok új esélyt
Így is túl sokáig húztuk már
Nem kell a szentbeszéd neked ez másról szól
Nekem is máshol jó
Ami te voltál, nincs rá szó nincs rá szó
A szavad megéget, a szív lassan elhallgat
Elhal, és elviszi magával, amit elhallgat
Mesélj! Ez az utolsó utáni esély
Az igazat akarom tudni, van-e nekünk remény
Kemény, de nem kell
A féltékenység, és a kavarás
Feladtam a küzdelmet, nincs bennem akarás
Mosolyod elbűvöl, de hiányzik a varázs
A tűz régen tombolt
Most csak pislákol a parázs
Félek, hogy én fogom majd
Kimondani a végszót bár ne lenne ilyen nehéz
Elengedni, ami szép volt
Lehet csak eltűnök majd
Az életedből egyszer, de nem felejtelek el
Ezt soha ne felejtsd el
Túl sokszor mondtam már
Hogy nem adok új esélyt
Így is túl sokáig húztuk már
Nem kell a szentbeszéd neked ez másról szól
Nekem is máshol jó
Ami te voltál, nincs rá szó nincs rá szó
Elengedném az egészet
De tudom, hogy nem akarod
Az fáj majd a legjobban
Ha hazudok, és maradok minden napunk keserű
Minden kérdés felemészt
Minden válasz zavaros
Én nem megyek, és te se mész
Nem tudom, ha tagadom az valakinek jobb-e
Nem leszek-e szívtelen, ha így lépek most le
Nem értem én sem, de most te éreztél többet
Nehéz bevallani, hogy
Az eszem későn jött meg
Ha majd visszagondolok, lehet mást mesélek
De miközben elköszönök inkább rád se nézek
Túl nagy ez a teher
De most választanom kéne
Rád hagyom még utoljára
Lépjek én, vagy lépsz te
Bárhogy fáj, most mégis engedj el!
Benned nincsen meg az, ami bennem
Nincsen meg az, ami bennem
Vártam rád, de most már lépnem kell
Én senkiért nem változom meg
Senkiért nem változom meg
Túl sokszor mondtam már
Hogy nem adok új esélyt
Így is túl sokáig húztuk már
Nem kell a szentbeszéd neked ez másról szól
Nekem is máshol jó
Ami te voltál, nincs rá szó nincs rá szó
Hogy nem illettünk össze
Én akartam, hogy működjön
Te azt mondtad, hogy kösz ne
Talán nem tudtad a szívem töröd össze
De manapság már
Nem agyalok azon, visszajössz-e
Az i-re olyan könnyen tetted fel a pontot
Én nem haragszom, de
Nem is felejthetem el a dolgot
Vele vagy, mégis az én nevemet mondod
Bolond voltam, engedtem
Hogy legyek a bolondod
Nem erőltetem, hogyha neked ez így jól van
Mindegy mit akar a szemed
Ha a szíved szótlan én megfogadtam
Hogy nem állok a sorban
És mindig az maradok, aki voltam
Túl sokszor mondtam már
Hogy nem adok új esélyt
Így is túl sokáig húztuk már
Nem kell a szentbeszéd neked ez másról szól
Nekem is máshol jó
Ami te voltál, nincs rá szó nincs rá szó
A szavad megéget, a szív lassan elhallgat
Elhal, és elviszi magával, amit elhallgat
Mesélj! Ez az utolsó utáni esély
Az igazat akarom tudni, van-e nekünk remény
Kemény, de nem kell
A féltékenység, és a kavarás
Feladtam a küzdelmet, nincs bennem akarás
Mosolyod elbűvöl, de hiányzik a varázs
A tűz régen tombolt
Most csak pislákol a parázs
Félek, hogy én fogom majd
Kimondani a végszót bár ne lenne ilyen nehéz
Elengedni, ami szép volt
Lehet csak eltűnök majd
Az életedből egyszer, de nem felejtelek el
Ezt soha ne felejtsd el
Túl sokszor mondtam már
Hogy nem adok új esélyt
Így is túl sokáig húztuk már
Nem kell a szentbeszéd neked ez másról szól
Nekem is máshol jó
Ami te voltál, nincs rá szó nincs rá szó
Elengedném az egészet
De tudom, hogy nem akarod
Az fáj majd a legjobban
Ha hazudok, és maradok minden napunk keserű
Minden kérdés felemészt
Minden válasz zavaros
Én nem megyek, és te se mész
Nem tudom, ha tagadom az valakinek jobb-e
Nem leszek-e szívtelen, ha így lépek most le
Nem értem én sem, de most te éreztél többet
Nehéz bevallani, hogy
Az eszem későn jött meg
Ha majd visszagondolok, lehet mást mesélek
De miközben elköszönök inkább rád se nézek
Túl nagy ez a teher
De most választanom kéne
Rád hagyom még utoljára
Lépjek én, vagy lépsz te
Bárhogy fáj, most mégis engedj el!
Benned nincsen meg az, ami bennem
Nincsen meg az, ami bennem
Vártam rád, de most már lépnem kell
Én senkiért nem változom meg
Senkiért nem változom meg
Túl sokszor mondtam már
Hogy nem adok új esélyt
Így is túl sokáig húztuk már
Nem kell a szentbeszéd neked ez másról szól
Nekem is máshol jó
Ami te voltál, nincs rá szó nincs rá szó