Classica - Legenda dalszöveg (lyrics)

A kastély mely a hegy fokán áll
A tengerre néz
A bástyák között megrekedve a vak sötétség

Bent a félhomályban egy sötét lelkű lovag
Félve sejti közelgő végzetét

Egy álmot lát, saját harcát
Utolsó nagy csatát a végzet vár
Hát harcold át a végső éjszakát!

Az éjből fehér palástban egy ifjú kilép
Eljött hát, s mi neki a kezdet a másiknak vég

A kard az oldalán van, mit őriztek annyian
A szíve lángol s a lelke maga a tűz

Elér hozzád és rád talál utolsó nagy csatád
A végzet vár
Hát harcold át a végső éjszakád!



S ha beroppan a vért asszonyért és gyerekért
Az álmod megtalálod és eljön
A rég várt pillanat
A felhők majd elvonulnak
De addig meg kell küzdened még

A vár mélyében rezgő fáklyafényben
Egy árnyék suhan
És az árnyék hirtelen megtorpan
És kardja villan

S a sűrű éjszakában, mit vártak már annyian
Egy vért beroppan s az átok véget ért

Elért hozzád és rád talált utolsó nagy csatád
A végzet vár
Hát harcold át a végső éjszakád!