Colombre Band - Istennel beszélő dalszöveg (lyrics)

A kint és a bent, néha ugyanannyit jelent
Mint a tűz és a csend
Ahogy a télen megjelent a régi
Fák virága közt
A dér, előtte, ajkaidhoz ér a mákvirága
Halott a régi vers-elő-szavában
Adom itt elő-szobában ülve
Én halva, ő-szülve

Kézen fog - a pattogó csend
És a fekete mámoros ében
Észbe kap - és tépi az
Idegek végét duhaj kedvében
Nincs erőm - itt maradok
Tisztelettel aláírva pecséttel
Jöjj halál - átvág a bokrokon
Kaszával azt mondja: Itt maradsz!

Újra eltalál a végeláthatatlan élni vágy
Nem tudom, hogy oltottad belénk Uram
Az ösztönt


Beront a foggal-körömmel élni kell

A kint, a bent a hórihorgas bölcs öreg
Leint, de-reng a földmélyi tölgy
Ruhája feslett s a Föld Istennője
Gaia rab lett

A hetedik napon, még alkonyat előtt
Futni hagytad az embert hajóra szálltál
De itt hagytad nekünk a tengert

Kézen fog - a pattogó csend
És a fekete mámoros ében
Észbe kap - és tépi az
Idegek végét duhaj kedvében
Nincs erőm - itt maradok
Tisztelettel aláírva pecséttel
Jöjj halál - átvág a bokrokon
Kaszával azt mondja: Itt maradsz!