Copy Con - Hontalan dal dalszöveg (lyrics)
[Copy Con - Hontalan dal dalszöveg lyrics]
Kérlek segíts fel a sárból, a mocsárból
Emelj ki a mából ha nagyon fázom
Váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
Míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok
Csúszik az út, fagyos a világom
Társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
Kísértet az utcán, csak én vagyok
Ti legalábbis így tekintetek rám
Nem vesztek emberszámba már
Nem vesztek emberszámba már betemet a por
Viselem a sors érdekes meglepetését
Amikor elfordítja arcát ki rámnéz
Ez a döglött méltóság igenis nyomorult érzés
Mégis mit gondolsz milyen ez
A porból felkelni valahogy
De úgy hogy ti már nem akartok
Inkább meg se próbálom
Ezt választom ha már úgysem vártok vissza
Az álom elnyom Nem látok mást csak néhány
Aprót s a lábatokat ahogy elém lép
Segítsen az ég segítsen az ég segítsen az
Ég segítsen az ég segítsen az ég
Kérlek segíts fel a sárból, a mocsárból
Emelj ki a mából ha nagyon fázom
Váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
Míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok
Csúszik az út, fagyos a világ
Társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
Minden bűnös alkonyon a
Névtelenségnek átka ül
Az ágyamon: a nedves betonon
Nem tudod ki vagyok, nem tudod hogy hívnak
Csak a rendőr kérdezi ha jobb dolga nem akad
Szatyromban egy szakadt pokróc meg
Egy pár egyéb
Ami nektek már nem kell azt vigyázom én
Megbecsülöm mit adnak az angyalok
Óvom az eldobott kacatokat
Hisz bennük sorstársakra akadok
Olyanok mint én gyere mutatok
Valamit neked nézd:
Ez a berepedt vekker
Egykor tartozott valakihez
Valakinek fontos volt kit
Ébresztett reggelente
Szerette valaki míg azt tette ami a dolga
Mígnem egy reggelen elnémult hangja
Nem tudni pontosan mi a storyja
De eldobták mert valaki elkésett
Azóta némán könyörög az éghez:
Kérlek segíts fel a sárból, a mocsárból
Emelj ki a mából ha nagyon fázom
Váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
Míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok
Csúszik az út, fagyos a világ
Társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
Emelj ki a mából ha nagyon fázom
Váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
Míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok
Csúszik az út, fagyos a világom
Társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
Kísértet az utcán, csak én vagyok
Ti legalábbis így tekintetek rám
Nem vesztek emberszámba már
Nem vesztek emberszámba már betemet a por
Viselem a sors érdekes meglepetését
Amikor elfordítja arcát ki rámnéz
Ez a döglött méltóság igenis nyomorult érzés
Mégis mit gondolsz milyen ez
A porból felkelni valahogy
De úgy hogy ti már nem akartok
Inkább meg se próbálom
Ezt választom ha már úgysem vártok vissza
Az álom elnyom Nem látok mást csak néhány
Aprót s a lábatokat ahogy elém lép
Segítsen az ég segítsen az ég segítsen az
Ég segítsen az ég segítsen az ég
Kérlek segíts fel a sárból, a mocsárból
Emelj ki a mából ha nagyon fázom
Váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
Míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok
Csúszik az út, fagyos a világ
Társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
Minden bűnös alkonyon a
Névtelenségnek átka ül
Az ágyamon: a nedves betonon
Nem tudod ki vagyok, nem tudod hogy hívnak
Csak a rendőr kérdezi ha jobb dolga nem akad
Szatyromban egy szakadt pokróc meg
Egy pár egyéb
Ami nektek már nem kell azt vigyázom én
Megbecsülöm mit adnak az angyalok
Óvom az eldobott kacatokat
Hisz bennük sorstársakra akadok
Olyanok mint én gyere mutatok
Valamit neked nézd:
Ez a berepedt vekker
Egykor tartozott valakihez
Valakinek fontos volt kit
Ébresztett reggelente
Szerette valaki míg azt tette ami a dolga
Mígnem egy reggelen elnémult hangja
Nem tudni pontosan mi a storyja
De eldobták mert valaki elkésett
Azóta némán könyörög az éghez:
Kérlek segíts fel a sárból, a mocsárból
Emelj ki a mából ha nagyon fázom
Váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
Míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok
Csúszik az út, fagyos a világ
Társam szárazborom enyhíts fájdalmamon