Copy Con - Intro dalszöveg (lyrics)
[Copy Con - Intro dalszöveg lyrics]
2012 amikor a fény
Hadba hívja megtört katonáit s
A legbelsőbb mélységekbe
Szállva alá csalogatja felszínre
Gyötrelmeink habzó szájú démonjait hogy a
Felszínen megmérettessék az
Új világ viadala felébred az igaz
Lelkű, megrázza magát, leveti
Fogcsikorgó álmainak, könnyáztatta
Rikoltó nehéz köpönyegét Felfényezi újra
Szívének ronthatatlan kardját s
Tükörként tartja azt, az első ébredő nap
Aranyló sugarainak szentségébe magához hívva
A bátrak, vörösbe öltözött angyalait
Az időknek mutatói, tébolyult táncba
Kezdenek a temetetlen múlttal
Felfoghatatlan elménk, porladó parkettjén
Míg szédítő keringőjük, meg nem feszíti
Újra meggyengült szárnyaink a halálból
Térnek vissza, büszke dallal
A szeretet rég feledett gyermekei
S fáklyaként lobogó
Tiszta tekintettel vezetnek a legrégibb
Igazságnak oltára elé beforrottnak hitt
Sebek szakadnak majd
Hamis igazságban fürdőző
Félelmek karmai által a valóság tükre
Mögött, gyávaságról suttognak majd
Megcsúfított torz képek az igazság ösvényére
Mardosó könnyek mögül léphet
Csak egyszerű halandó míg akarunk
Elveszik mit nem akarunk
Azt kapjuk egy új világért cserébe
Fogadd el! Köszönd meg hálával
Majd lépj tovább! Ki szeretettel nyújtja át
Önmagát a becsület oltárán, azé lesz
Az új világ szeresd magad
És magad által mindenki mást!
Benned él a szabadság!
Hadba hívja megtört katonáit s
A legbelsőbb mélységekbe
Szállva alá csalogatja felszínre
Gyötrelmeink habzó szájú démonjait hogy a
Felszínen megmérettessék az
Új világ viadala felébred az igaz
Lelkű, megrázza magát, leveti
Fogcsikorgó álmainak, könnyáztatta
Rikoltó nehéz köpönyegét Felfényezi újra
Szívének ronthatatlan kardját s
Tükörként tartja azt, az első ébredő nap
Aranyló sugarainak szentségébe magához hívva
A bátrak, vörösbe öltözött angyalait
Az időknek mutatói, tébolyult táncba
Kezdenek a temetetlen múlttal
Felfoghatatlan elménk, porladó parkettjén
Míg szédítő keringőjük, meg nem feszíti
Újra meggyengült szárnyaink a halálból
Térnek vissza, büszke dallal
A szeretet rég feledett gyermekei
S fáklyaként lobogó
Tiszta tekintettel vezetnek a legrégibb
Igazságnak oltára elé beforrottnak hitt
Sebek szakadnak majd
Hamis igazságban fürdőző
Félelmek karmai által a valóság tükre
Mögött, gyávaságról suttognak majd
Megcsúfított torz képek az igazság ösvényére
Mardosó könnyek mögül léphet
Csak egyszerű halandó míg akarunk
Elveszik mit nem akarunk
Azt kapjuk egy új világért cserébe
Fogadd el! Köszönd meg hálával
Majd lépj tovább! Ki szeretettel nyújtja át
Önmagát a becsület oltárán, azé lesz
Az új világ szeresd magad
És magad által mindenki mást!
Benned él a szabadság!