Counter Clockwise - Akasszátok Föl a Királyokat (Petőfi Sándor verse) dalszöveg (lyrics)
[Counter Clockwise - Akasszátok Föl a Királyokat Petőfi Sándor verse dalszöveg lyrics]
Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép
De még ezzel nem tettetek sokat –
Akasszátok föl a királyokat!
Kaszálhatd a fût világvégeig
Holnap kinõ az, ha ma lenyesik
Tördelheted le a fa lombjait
Idõ jártával ujra kivirít
Tövestül kell kitépni azokat –
Akasszátok föl a királyokat!
Vagy nem tanúltad még meg, oh világ
Gyülölni méltóképen a királyt?
Oh, hogyha szétönthetném köztetek
Azt a szilaj veszett gyülöletet
Mitõl keblem, mint a tenger, dagad! –
Akasszátok föl a királyokat!
Szivöknek minden porcikája rosz
Már anyja méhébõl gazságot hoz
Vétek, gyalázat teljes élete
Szemétõl a levegõ fekete
S megromlik a föld, melyben elrohad –
Akasszátok föl a királyokat!
Ezerfelé bús harcmezõ a hon
Arat rajt a halál irtóztatón
Itt egy falu, amott egy város ég
Százezerek jajától zúg a lég
S halál, rablás mind a király miatt –
Akasszátok föl a királyokat!
Hiába ömlik, hõsök, véretek
Ha a koronát el nem töritek
Fejét a szörny ismét fölemeli
S akkor megint elõl kell kezdeni
Hiába lenne ennyi áldozat? –
Akasszátok föl a királyokat!
Mindenkinek barátság, kegyelem
Csak a királyoknak nem, sohasem!
Lantom s kardom kezembül eldobom
A hóhérságot majd én folytatom
Ha kívülem rá ember nem akad –
Akasszátok föl a királyokat!
Kötél, s utánok több is jön talán
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép
De még ezzel nem tettetek sokat –
Akasszátok föl a királyokat!
Kaszálhatd a fût világvégeig
Holnap kinõ az, ha ma lenyesik
Tördelheted le a fa lombjait
Idõ jártával ujra kivirít
Tövestül kell kitépni azokat –
Akasszátok föl a királyokat!
Vagy nem tanúltad még meg, oh világ
Gyülölni méltóképen a királyt?
Oh, hogyha szétönthetném köztetek
Azt a szilaj veszett gyülöletet
Mitõl keblem, mint a tenger, dagad! –
Akasszátok föl a királyokat!
Szivöknek minden porcikája rosz
Már anyja méhébõl gazságot hoz
Vétek, gyalázat teljes élete
Szemétõl a levegõ fekete
S megromlik a föld, melyben elrohad –
Akasszátok föl a királyokat!
Ezerfelé bús harcmezõ a hon
Arat rajt a halál irtóztatón
Itt egy falu, amott egy város ég
Százezerek jajától zúg a lég
S halál, rablás mind a király miatt –
Akasszátok föl a királyokat!
Hiába ömlik, hõsök, véretek
Ha a koronát el nem töritek
Fejét a szörny ismét fölemeli
S akkor megint elõl kell kezdeni
Hiába lenne ennyi áldozat? –
Akasszátok föl a királyokat!
Mindenkinek barátság, kegyelem
Csak a királyoknak nem, sohasem!
Lantom s kardom kezembül eldobom
A hóhérságot majd én folytatom
Ha kívülem rá ember nem akad –
Akasszátok föl a királyokat!