Csináltadmár Rabbival? - A vérfertőzés szenteje dalszöveg (lyrics)
[Csináltadmár Rabbival? - A vérfertőzés szenteje dalszöveg lyrics]
A halvaszületés és a tiltott
Szavak szentje leszek
Az utcán izgatott csőcselék
A tetőkön fegyveresek
Az új isten egy mogorva lény
Aki fényt eszik és önmagát lakja
A Nap lemegy, és mindent elborít az
Értelmetlen szenvedély salakja
A katonák valamit kiáltanak odafentről
És lőni kezdenek
Visszamenőleg is csend lesz
Mikor felugatnak a fegyverek
Egyedül állok középen, nem keresek fedezéket
Azt kiáltom, eltűnt a Hold
És felmutatok egy gyűrött képet
Már nem gondolkozom, csak emlékezem
Felkészültem, és most nem létezem
Fülemben zúg a vér, csak hiányod örök
Hűlt helyeden értelmetlen gabonakörök
Nem valós tér, hosszú futásom most véget ér
Felnézek, a Hold helyén sötét
Nyomokban szürke vér az űr hideg odvában
Halott csillagok alszanak
Az úton cseppfolyós fény
Az árokban fehéren izzó salak
A Savak Anyja végtelen türelemmel
Egy mandalát perget
A lakatlan isten biccent
Aztán megint összetépi a tervet
Üres tetők, kopott sztrádák, értelmetlen
Felesleges részek
Ez lenne a jövő? – kérdezik
Üvöltve a részeg mesterlövészek
Már nem gondolkozom, csak emlékezem
Felkészültem, és most nem létezem
Fülemben zúg a vér, csak hiányod örök
Hűlt helyeden értelmetlen gabonakörök
Szavak szentje leszek
Az utcán izgatott csőcselék
A tetőkön fegyveresek
Az új isten egy mogorva lény
Aki fényt eszik és önmagát lakja
A Nap lemegy, és mindent elborít az
Értelmetlen szenvedély salakja
A katonák valamit kiáltanak odafentről
És lőni kezdenek
Visszamenőleg is csend lesz
Mikor felugatnak a fegyverek
Egyedül állok középen, nem keresek fedezéket
Azt kiáltom, eltűnt a Hold
És felmutatok egy gyűrött képet
Már nem gondolkozom, csak emlékezem
Felkészültem, és most nem létezem
Fülemben zúg a vér, csak hiányod örök
Hűlt helyeden értelmetlen gabonakörök
Nem valós tér, hosszú futásom most véget ér
Felnézek, a Hold helyén sötét
Nyomokban szürke vér az űr hideg odvában
Halott csillagok alszanak
Az úton cseppfolyós fény
Az árokban fehéren izzó salak
A Savak Anyja végtelen türelemmel
Egy mandalát perget
A lakatlan isten biccent
Aztán megint összetépi a tervet
Üres tetők, kopott sztrádák, értelmetlen
Felesleges részek
Ez lenne a jövő? – kérdezik
Üvöltve a részeg mesterlövészek
Már nem gondolkozom, csak emlékezem
Felkészültem, és most nem létezem
Fülemben zúg a vér, csak hiányod örök
Hűlt helyeden értelmetlen gabonakörök